Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A kakasütés szokásai és a kakaskultusz

egyén tudatában. A kakas hangját és a duda sípjának hangját aszoszociálta. Az eredmény ebből az lett, hogy a nádszálra is - mint minden másra - a kakas hangja káros hatással van. Ebből a következtetésből és elképzelésből azután logikusan következett az idézett néphitalakulás. Utaltunk arra, hogy a kakas bizonyos esetekben gonoszűző. A kakas szavára, amellyel az érkező napot hirdeti, megszűnik a gonosz szellemek ereje, az ördög, az óriás elveszti hatalmát.

277 Dési hit szerint, ha a kakas éjfél előtt kukorékol, űzi a boszorkányokat.

278 A szellemeket űző kakaskukorékolásról Tömörkény I. egyik szép elbeszélésében is olvashatunk.

279 Egy erdélyi regében a kakas menti meg az ördögtől a szász leányt.

280 Hunyad megyei néphit szerint az ördög ki nem állhatja a kakast, mihelyt szavát hallja, sietve menekül, mert tovább hatalma nem lehet.

281 Dusnok pusztán (Borsod m.) egy bacsagazdát a rossz lelkektől a kakasok mentettek meg. Minden éjjel kísértették az embert a rossz lelkek. Egyszer, amint éjjel tizenkét óra felé elvitték, éppen a Szuha patakon akartak vele átmenni, megszólaltak a kakasok. A gonosz szellemek a bacsát otthagyták a vízben, csupán annyit mondtak neki: „Jól jártál, kutya, hogy megszólaltak a kakasok, megváltották a lelkedet."

282 A gonoszűzéshez kapcsolódnak lényegében a kakasáldozatok is, amelyekre az építőáldozatokkal kapcsolatban részben már felhívtuk a figyelmet, s a kakasütéssel való tartalmi összefüggésre is rámutattunk. Hogy az áldozati jelleg és az áldozati forma milyen 277 Ipolyi A.: i. m. 246. 278 Versényi Gy.: Babonák (Deés-ből). Magyar Nyelvőr, XI; 1882. 526. 279 Tömörkény L: Jegenyék alatt. Budapest, é. n. 177. 280 Egy szász leány egy kalmártól gyöngyöt vásárolt. Mivel pénz nem volt nála, abban egyeztek meg, hogy ha a leány nagy lesz, a gyöngyért silt ad. A sil kötelet és. lelket jelent. A leány kötélre, a kalmár lélekre gondolt. Amikor a leány esküvőjét tartotta, megjelent a kalmár s kérte a lelket. A kalmár ördög volt. Egy román papkakast dobott az ördögnek, mondván: „Itt a lélek!" A kalmár kénytelen volt távozni. Kőváry L.: Szász történelmi rege. Kolozsvár, 1857. 91-94. 281 Téglás G.: i. m. 269. 282 Sajóvölgyi G. P.: Borsod megyei népmondák. Ethn., VII. 1896. 176.