Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokáskutatás néhány kérdése

2. munkaalkalmakkor a) a trágyahordók leöntése, b) a szántásról hazatérő leöntése, c) a tavaszi munkába induló leöntése, d) a vetni induló leöntése, e) az eke leöntése tavasszal, f ) az aratókoszorút vivő leöntése, 3. egyéb alkalmakkor a) a ló leöntése tavaszi ki hajtáskor, b) a vásárolt tehén leöntése, c) a hosszú útra induló számára vízzel való szerencse előidézése (a víznek az útra öntése). A felsorolt példák lényegében egy-egy alkalom szokásai, illetőleg szokásrészei, szokáselemei. A lakodalmi szokásnak egy része, egy mozzanata a vízlehintés. A lakodalmi szokások sok ilyen mozzanatból, elemből tevődnek össze. Egy szokáselem (funkcióelem) elmaradhat, mással pedig bővülhet a lakodalom. A szokáselem eltűnésében vagy megjelenésében a funkciónak van lényeges szerepe. Éppen ezért, amíg egy szokáselem a szokás egészében jelen van, függetlenül attól, hogy miért maradt fenn (a hagyományhoz való puszta ragaszkodásként vagy a rítus tényleges, értelemszerű gyakorlásaként) bizonyos funkciót tölt be, és így arról mint funkcióelemről is beszélhetünk. A vízleöntéssel kapcsolatos szokások többsége önállóan alkot kerek egységet. Különösen ezek bizonyítják azt, hogy az alapgondolat, a víz bőséget, termékenységet, szerencsét nyújtó gondolata mint funkcióelem áttevődhet minden olyan alkalomra, amelynél erre az igény mutatkozik. így tehát a funkcióelem valamely alkalomhoz kapcsolódva (ló kihajtása, tehénvásárlás, mezei munkába indulás stb.) hagyományos szokássá merevülhet. Azt azonban, hogy pl. a tavaszi munkába indulót vízzel öntsék le (és így mint szokásról beszéljünk), föltétlen megelőzte a funkcióelem (a víz bőséget adó gondolata) létezése, ismerete. A funkcióelem terjedésének, illetőleg bizonyos alkalmakkor való megjelenésének két lehetősége van: 1. Hajdani képzet, hit (jelen esetben a vízhez kapcsolódó képzetek) bizonyos helyzetekben