Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A kakasütés szokásai és a kakaskultusz

dák azt mutatják, hogy nem teljesen egyedi jelenség a kakasének, illetőleg az állatbúcsúztató hozzákapcsolódása egy népszokáshoz. Nem kétséges, hogy a kakasének is toldalék a kakaskivégzés játékához. Az állatbúcsúztatók eredetileg a szatíra jegyében születtek, társadalmi szatíra érződik bennük, például a Nyúl éneke a szegény, zaklatott jobbágyság panaszának ad hangot.

153 A vén ló panaszának gyökerei is a 16. századig nyúlnak vissza, arra az időre, amikor az állatok szájába adták az írók a közéletet ostorozó véleményüket.

154 Külön életük és funkciójuk volt tehát az állatbúcsúztatóknak. Értelmük elhomályosulása után történhetett meg a népszokással való kapcsolatuk, helyesebben az eredeti állatbúcsúztatók mintájára alakítottak a jelzett szokásainkhoz énekszöveget. Hasznos lenne más szokásoknál is tüzetesebben megvizsgálni a szokáselemek, szokásrészek esetleges keveredését, különböző komponensekből való összetevődését. Ilyen vizsgálatot Marót K. végzett jelentős eredménnyel a Szt. Iván napja néprajzi problémáinak tárgyalásánál.

155 Témánkból való kizökkenés veszélye nélkül annyit előlegezhetünk ebben a kérdésben, hogy a különböző részekből összetett, kialakult szokások egységes egésszé állnak, ehhez azonban szükséges, hogy a részek külön-külön elveszítsék eredeti jelentésüket - mint ahogy azt a fenti szokásunknál is látjuk -, s így az összekapcsolódás után önálló egységet alkotnak új formával és tartalommal. A kakasénekre vonatkozó fejtegetéseinket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az a kakaskivégzéssel kapcsolatban sajátságosan magyar és elszigetelt jelenség. Természetesen a halálos ítélet versbe szedett előadásáról más területekről is van tudomásunk. Csehország némely vidékén a kakas bűneit és a halálos ítéletet versbe szedve adják elő.

156 Ennek azonban semmi köze nincs az állatot megszemélyesítő, első személyben előadott, az „utolsó szó jogán" elmondott búcsúbeszédhez, énekhez. A mi kakasénekünk abban a formában, 153 Turóczi-Trostler J.: i. m. 219. Ilyesmire utal Zajzoni Rab I. is: i. m. 500. 154 Berze Nagy /.: i. m. III. 142. 155 Marót K.: Szent Iván napja. Ethn., L. 1939. 254-294. 156 Zibrt Ö.: i. m. 571.