Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A kakasütés szokásai és a kakaskultusz

Magyarországon kedveltek lehettek, ponyvái füzetekben szerte az országban elterjedhettek.

149 A lúdbúcsúztatók kapcsolódhattak a Márton-napi és más alkalmi lúdnyakszakítás népi szokásához, amely alapjában összefügg a kakasnyakszakítással, illetőleg a kakasütéssel. A hétfalusi kakaskivégzésen kívül elszigetelten ismerünk még olyan magyar népszokást, amelynél egy állatot megszemélyesítő alakoskodó egyén kivégzésekor állatbúcsúztatót mondanak el. Baranyai (Diósviszló, Nagytótfalu, Katádfa, Becefa, Vásárosdombó) kedvelt lakodalmi játék a lóütés, a ló elbúcsúztatása kivégzésekor. Két legény összefogózva négykézláb áll. Egyikük egy boton cserépfazekat tart. Abrosszal leterítik őket. Ők alkotják a lovakat. A fiatalok tanácsot tartanak fölötte, s mivel a ló végelgyengülésben szenved, elhatározzák, hogy agyonütik. Egy legény sulyokkal fejbe üti a lovat, vagyis szétüti a fejét helyettesítő cserépfazekat, s ezzel mintegy kivégzettnek tekinthető az állat. Néhol a kivégzés után, néhol előtte mondják el, Katádfán éneklik a ló búcsúját.

150 A ló búcsúztatója alaphangjában teljesen megegyezik a kakasénekkel és más állatbúcsúztatókkal. Felsőbányán (Szatmár m.) is ismeretes volt a ló leütésének játéka. Halottvirrasztáskor játszották, és a leírás szerint „hozzávaló verseket" mondtak. A vers szövegét, sajnos, nem ismerjük.

151 Példaként azért említettük ezt a hagyományban látszólag távoli szokást, mert nem kétséges, hogy állatáldozati emléket őriz, s a búcsúztató szöveg egy későbbi hozzákapcsolás. Ez utóbbit igazolja az is, hogy a lóütést is megtaláljuk búcsúztató nélkül. Csurgónagymártonban (Somogy m.) kedvelt lakodalmi játék volt a ló fejbeütése, megölése. Búcsúszöveg azonban itt teljesen ismeretlen.

152 A pél149 Trócsányi Z. : i. m. 1958. 460. Uő.: i. m. é. n. 82-91. 150 Berze Nagy /.: Baranyai magyar néphagyományok, I—

III. Pécs, 1940. III. 119-128. 151 Egy embert, aki négykézláb áll, nagy ócska köpennyel borítanak be. A köpeny alól egy botot dug ki, amire egy fazekat tesznek. Ez a ló feje. A fazékon bőrdarabokból készítenek fület, zsebkendőből sörényt, málécsutkából szemeket stb. A résztvevők arra törekednek, hogy az ugráló ló fejét, vagyis a cserépfazekat leüssék. Szmik A.: i. m. 302-303. 152 Gönyei (Ebner) S.: Tréfás lakodalmi játékok Csurgónagymártonban. Ethn., XLV. 1934. 182-183.