Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokáskutatás néhány kérdése

választás nem eshet a gonoszok kölessel, mákkal vagy más apró­magvak elhintésével történő távol tartására, hiszen véletlen alka­lomról van szó, az egyén erre nincs felkészülve. Természetszerű te­hát, hogy a lehetőségnek megfelelő funkcióelemek közül kell vá­lasztania, így: kört von maga köré, azon belül nem éri baj ; keresz­tet vet a veszély irányába ; durván káromkodik ; szótlanul megy, sem jobbra, sem balra nem tekintve; valamilyen ruhadarabját eldobja, hogy a „kísértőt" azzal megtévessze stb. Vihar, jégkár idején a való­ságos külső körülmény nyomán áll elő az igény : védekezni a kár el­len. S mivel gonosz szellem idézi elő a jégesőt, azt kell megsemmisí­teni. Valamilyen szúró-vágó eszközt, fejszét, villát, sarlót, nyársat stb. vágnak a viharba. Ezek megsebesítik az ártó lényt, s így távo­zásra kényszerítik. A gonosz elűzésének az ilyen, legtöbbször vá­ratlan alkalmai, helyzetei a feltételezett eredeti funkcióelemen formailag lényeges változást eredményezhetnek. Pl. a gonosz szel­lem elleni védekezésben a szúró-vágó eszközök sorában ott találjuk a tövist az ól ajtaján, a kapun, a villát, nyársat a gyermek születé­sénél stb. Vagyis tehát a szúró-vágó eszközök, tárgyak mint a gonoszt olykor „fizikailag" is megsemmisítő - az adott helyzetekben az őket rendkívüli erővel, mágikus hatalommal felruházó néphit nyomán ­funkcióelemként szerepelnek. Ezek az elemek - mint már láttuk ­mindig a helyzeteknek, alkalmaknak, a pszichikai igénynek megfe­lelően lépnek működésbe, kerülnek a hagyomány egyik területéről a másikra. Formájukban megváltozhatnak ugyan (pl. kés, tüske), mint ahogy a helyzet is más, amelybe kerülnek, de a funkcionális szerepük valójában ugyanaz marad. Vizsgáljunk meg két funkcióelemet, amelyek a népéletnek egy­egy alkalmához kapcsolódva mint szokás, illetőleg mint szokás­elem szerepelnek. Első példánk középpontjában a víz bőséget, szerencsét, termé­kenységet adó gondolatának, mint funkciónak különböző alkalmak­kor való előfordulása áll. A vízleöntés alkalmai : 1. lakodalomban a) bőség, szerencse előidézése az új párra, b) az új asszony tűzhelyének meghintése az a) pont alatti céllal, c) a hozományt szállító szekér leöntése az a) pont alatti céllal, 19

Next

/
Thumbnails
Contents