Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokáskutatás néhány kérdése
az új körülmények között rögzítődik és ismétlődik, hagyományossá, önállóvá, egy szokás szerves részévé válhat. A funkcióelemek átvitelének, vándorlásának tényét nemcsak az azonosság, vagyis az egyező elemek különböző alkalommal, helyzetekben való előfordulása igazolja. Valamilyen helyzet, állapot funkcionális megoldására irányuló törekvés más-más formában nyilvánulhat meg. A funkció ugyanaz, csak a forma más. Pl. az állatok megvédése a gonosz, ártó hatalmaktól történhet úgy, hogy zöld ágat tűznek az istállóajtóra, keresztet rajzolnak rá, kölest hintenek az ajtóba, meztelenül körüljárják az istállót stb. Az említett funkcióelemek ettől a helyzettől függetlenül is ilyen cél szolgálatában állanak, és más alkalmakkor is előfordulnak. A lényeges tehát ebben a vonatkozásban az átvitelre kerülő funkcióelem kiválasztása. Az azonos funkciót betöltő szokáselemek közül egy adott pillanatban az egyén a legmegfelelőbbet, a „leghatásosabbat" alkalmazza, így találjuk azt, hogy pl. az egyik helyen a gyermekágyas asszony fekvőhelyére fokhagymát, más helyen kést, villát, bicskát, ismét más helyen piros szalagot, piros kendőt stb. helyeznek a gonosz távol tartására. A funkcióelemek vándorlását, fluktuálását a néphagyomány területén éppen az azonos cél szolgálatában álló különböző formájú elemek bizonyítják a legjobban. A funkcióelemek működésében, mozgásában a habitus animinak, a pszichikai igénynek és a külső körülménynek van elsősorban lényeges szerepe. Ahhoz, hogy egy funkcióelem működésbe lépjen, megfelelő alkalomnak, helyzetnek kell létrejönnie a külső miliőben és az egyén vagy egyének belső világában egyaránt. Említsünk pár példát. Az egyén éjjel félhomályban, erdőben, temető mellett vagy bármerre vezető útjában úgy véli, hogy rossz szellemek - boszorkányok, állat alakú kísértetek - követik, üldözik. Védekeznie kell. A külső körülmény (amely valójában nem létezik, de az egyén számára mégiscsak „valóság") nyomán védekezésül sokszor ösztönszerűen, de mindenképpen a belső, pszichikai tényezők, elsősorban a félelem hatására a leghatásosabb formát igyekszik kiválasztani. Számos védekezésül alkalmazható funkcióelem lép a hagyományból tudatának előterébe. A kiválasztásnak azonban szinte minden esetben objektív feltételei is vannak. Nevezetesen ennél a példánál: a
