Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokáskutatás néhány kérdése

gallyat. A zöld ágak hasonlójellegű előfordulása a Szt. György-napi gonosztávoltartástól a virágvasárnapi villőágon keresztül a májusfáig a néphagyomány számos pontján ismeretes. Lakodalmi szokáselemként említhetjük az összes mágikus-varázsló eljárásokat (körüljárás, magokkal való lehintés, vízzel való leöntés, küszöbre ülés, édes pálinka ivás stb.), amelyeknek az analógiáját a néphit egész területén megtaláljuk. A zajcsapás, lármázás szokása regös, Lucanapi, karácsonyi, szilveszteri, húshagyókeddi, lakodalmi stb. párhuzamokra hívja fel a figyelmünket. Hasonló párhuzamra utaltunk a korbácsolás, a megvesszőzés szokásával kapcsolatban is, amelynek aprószentek, farsang, állatkihajtás stb. alkalmával egyaránt lényeges szerepe van. A szokáselem meghatározását példáink nyomán már megtehetjük. A szokásnak azt a legkisebb részét, amely még önálló tartalommal, funkcióval rendelkezik, függetlenül a szokás többi formai vagy funkcionális részétől (vagyis nem függve a szokás többi alkotóelemétől), szokáselemnek nevezhetjük. Lényeges tehát az önálló funkció és az, hogy valamely szokásból kiszakadva formailag is önálló egységet alkosson. A szokáselem kifejezésnek (fogalomnak) megvannak a korlátai. Kétségtelen, szokáselem addig, amíg a szokásban fordul elő. Ha kiemeljük, még akkor is mondhatjuk, hogy egy bizonyos szokásnak az alkotó eleme, azonban, ha nagyobb összefüggésben vizsgáljuk a népszokások, a néphit teljes területén, akkor már megszüntettük ehhez vagy ahhoz a szokáshoz való viszonyát, kapcsolatát, és így más relációban nem mint szokáselem jelentkezik, hanem legtöbbször mint egyszerű babona, a néphit foszlánya, töredéke. Igen gyakran a szokás előfordulási helyétől a hagyomány távoli területén bukkan fel, így pl. a mesében (varázskör, életfa stb.) A szokáselem, mint fogalom, az általa jelölt részecskének a formai vonatkozását, hovatartozását, egy bizonyos szokásra való utalást, egy bizonyos szokással való kapcsolatát fejezi ki. A kapcsolat mellett azonban magában hordozza az elszakadás, az elválás lehetőségeit is. Mint ahogy említettük, a szokáselem önmagában is élhet, átkerülhet más helyzetbe és alkalomra ugyanabban a formában, ugyanazzal a gondolattal, funkcióval. A kiszakadásnál és az