Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az esővarázsló szokások és rítusok

szalmakoszorút tesznek, kezébe kétágú vasvillát és egy kis tekenőt adnak. Ráültetik az ekére és a patakhoz húzzák s az ekével együtt vízbe vetik. Arra törekszik, hogy tekenőjével a parton állókat megöntözze, sőt igyekszik minél több nézőt berántani a patakba. Minél jobban sikerül a locsolódás, annál jobb lesz a termés.

102 Szerb hagyomány szerint a szántani és vetni induló férfit a gazdaasszony vízzel hinti le s befröcsköli az ökröket és az ekét is (Omolj).

103 Az Árva megyei szlovákoknál szokásban volt, hogy tavasszal a szántásból első alkalommal hazatérő embert a felesége vizes edénnyel várta és megöntözte. A leányok a legényeket nagy puttón vízzel fogadták és igyekeztek észrevétlenül leönteni őket. Szokásban volt az is, hogy a gazda addig nem ment ki szekérrel az udvarról, amíg a felesége a kocsit vízzel meg nem öntözte.

104 A zakarovcei szlovákok tavasszal a mezőről vagy az erdőről hazatérő asszonyt öntözik meg vízzel.

105 A szepességi cipszereknél, ha a gazda tavasszal először ment vetni, visszatérésekor a felesége hideg vízzel öntözte meg.

106 A sziléziai németségnél hasonlóan szokásban volt, hogy az első embert, aki tavasszal szántani ment, leöntötték egy veder vízzel, hogy termékeny esztendő következzen.

107 Ismeretes volt ez a szokás más területek német tartományában is.

10S Balys J. írja, hogy a litvánoknál a vízzel való leöntés általában a munkákkal kapcsolatos szokásokban fordul elő. Megöntözték a szántásból hazatérőt, a trágyahordást befejező gazdát, különösen azonban az aratási végzőünnepen van szokásban a vízzel való leöntés, amikor a gazdának átnyújtják a kalászkoszorút. A vízleöntést az elegendő eső és a bőséges termés érdekében végzik.

109 5. A példákat bőséggel szaporíthatnánk tovább. A néphagyo102 Versényi Gy.: Húsvéti szokások. Erdély népei, III. 1900. 22. 103 Franic I. T.: i. m. 37., 40. 104 Nagy J.: Árvamegyei tót népszokások. Ethn., II. 1891. 84. 105 Cajanková E.: Zvyky, l'udové liecenie. In: Banicka dedina Zakarovce. Bratislava, 1956. 473. 106 Bruckner Gy.: A Szepesség népe. Budapest, 1922. 31. 107 Drechsler P.: Sitte, Brauch und Volksglaube in Schlesien, II. Leipzig, 1906. 108 Vö. Geiger P.: i. m. 203. 109 Balys J.: Litaische Volksbräuche. Folk-Liv., XII-XIII. 1948-1949. 133.