Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Az esővarázsló szokások és rítusok

az aratókoszorú vízzel való leöntése. Az aratás befejezésekor nagy ünnepléssel viszik a gazda házához a koszorút. A falun végighaladva, minden udvarról vizes edényekkel az utcára mennek és megöntözik a koszorúvivőt. A gazda háza előtt az aratókoszorús menet megáll és a házbeliek is megöntözik a koszorút.

81 A Felső Nagy Szamos völgyében az aratókoszorús menetben mintegy 20-30 leány vesz részt. Amikor a falun keresztülhaladnak, legények, gyermekek, s idősebbek egyaránt vizes edényekkel futnak az utcára és megöntözik a leányokat, elsősorban a koszorúvivőt.

82 Tanulságos idéznünk egy múlt századi magyar leírást a román aratókoszorú-vivők megöntözéséről : „A türelmetlen legénység innen-onnan a határból összegyűl a falu végre és figyelve várják a koszorús menet érkezését. Hiába, ez a szokás. Pedig a leányok neheztelnek ám szörnyen a vízre. De ki ügyel arra? Mindössze egy kis zavart tesz köztök, megriadva sikoltanak, hogy a koszorú öntözése közben nyakukra is, fejökre is talál egy-két marok víz folyni. Hanem a neheztelés kevés ideig tart, s folytatják a dalt szebben, lelkesebben, mert a faluban vannak s hallgatják őket a falusi legények is. És viszik, hurcolják, hajtogatják jobbra-balra, mindenfelé a legényektől megáztatott koszorút : Czerigrád tája felől Szép koszorú jött elő; E szép koszorú kelet Tájékáról érkezett! Szép falusi legények Szívből köszönt titeket. 81 Moldován G.: i. m. 412. 82 Al-George Flórián: A Felső-Nagy-Szamos völgyének román nyelvjárása. Budapest, 1914. 38-39.