Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokáskutatás néhány kérdése

lójában, hogy mit akar kifejezni és elérni a szokás egy korban az életrend struktúrájában.

2 Az alábbiakban azokról a kapcsolatokról szólunk, amelyek a népszokások és néphiedelmek területeit érintik. A szokások részei és elemei révén az azonos anyanyelvű és kultúrájú nép szokás- és hiedelemvilága összefonódott. Az elemeknek és a motívumoknak a sajátos kapcsolódása azonban - évtizedek, évszázadok alatt - területi, táji, etnikai jellegzetességeket alakított ki. Tömören azt mondhatnánk: különbség az egészben, azonosság a részekben. A szokások részekre bontásánál a szokáselem fogalmát alkalmazom. Ez a fogalom a német szokáskutatásban régóta használatos. A szokáselemeket érintő tanulmányok azonban főleg az egyes elemek formai vonatkozásait emelik ki. Pl. a vízzel kapcsolatos szokások felosztása: esővarázslás, keresztelés, kúttisztelet, szimbolikus tisztálkodási aktusok, szenteltvíz stb. A növények szokáselemként való előfordulása: karácsonykor, májusi szokásokban, gyógyításban stb., az állatok szerepe: a kultikus étkezésben, áldozatokban stb., vagy pl. a tűz mint szokáselem: a karácsonyi gyertyánál, farsangkor, húsvétkor, Szt. Iván napján, Márton napján stb.

3 A példák puszta felsorolása is sejteti, hogy a felosztásnál a szokáselemek funkcionális működésének és összefüggésének a vizsgálata lényegében figyelmen kívül marad. A mesekutatásban régen felmerült a mese elemek, motívumok szerinti részekre bontása. A meseelemek és motívumok vándorlása, áttevődése egyik meséből a másikba azonban más tényezők hatására történik, mint a szokáselemek áttevődése a néphagyomány területén. A szokások részekre, elemekre bontása valójában segítség a kutatómunkához, amely éppenúgy megkönnyíti a vizsgálatot, akár a mesei elemek, motívumok rendszerezése a mesekutatást. A szokáskutatók lépten-nyomon tapasztalhatják, hogy valamely szokásnak egy része az általuk vizsgált előfordulási, megjelenési helyén (pl. karácsony) kívül a hagyományterület más pontján, illetőleg pontjain (pl. András-nap, Szilveszter stb.) is felbukkan, 2 Dünninger Jozef : Brauchtum. In: Deutsche Philologie im Aufriss, 37. Lieferung. Berlin-Bielefeld-München, é. n. 2630. 3 Bachmann Manfred: Sitte, Brauch und Volksfest. Leipzig. 1956. 8. kk.