Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokáskutatás néhány kérdése

A népszokáskutatás néhány kérdése Szokáselem, funkcióelem, adaptáció és diffúzió A népszokások vizsgálata során számos elméleti és módszertani szempont került a kutatás előterébe. Már önmagában a szokás fogalmának a definiálása olyan kérdéseket vet fel, amelyekre csak tágabb összefüggésben, a népi és nemzeii hagyományok egészére kiterjesztve lehet válaszolni. A szokások az egész népéletet szövevényesen átfonják. A magatartási formáktól, az individuális szokásoktól a jogszokásokon keresztül a nagy nemzeti jellegű, az ország egész lakossága által egyaránt gyakorolt szokásokig rendkívül sokfélék azok a cselekvések és jelenségek, amelyek a szokások fogalma alá sorolhatók. Gyakran éles határ vonható a népszokás és a szokás jelentése közé. Az előző jobban körülhatárolható, bár gyakran a népszokás a „magasabb műveltségű" közösség szokásaira is vonatkozik. A szokás szó tágabb jelentésű és kiterjed minden olyan cselekvésre és jelenségre, amelyet az emberek nap mint nap tudatosan, olykor mechanikusan, ösztönszerűen végeznek (pl. köszönés, kalapemelés, kopogtatás az ajtón stb.). Az emberek közösségi együttélése a hagyományok által kialakított és tudatosan létrehozott szokások nélkül elképzelhetetlen. A szokások rendszerbe foglalják a közösségek életét, élettevékenységét. A szokások hatnak az egyénre és a közösségre, de ugyanakkor a szokások kialakulására, átalakulására is hatással van mind az egyén, mind a közösség. Jól érzékelteti ezt Geiger Paul definíciója, amely szerint „népszokás alatt a cselekvés azon módját értjük, amelyet a hagyomány folytán az emberek egy csoportja vagy kö-