Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)
A népszokáskutatás néhány kérdése
zössége helyesnek vagy kötelezőnek érez." 1 Ebben a megfogalmazásban benne rejlik, hogy az emberek a szokásokat ténylegesen szükségesnek, magukra és közösségükre kötelezőnek érzik, de ha ez az érzés valamilyen ok miatt megváltozik, a szokáshagyományban módosulás következhet be. A szokások a néphagyomány különböző területeivel állnak összefüggésben. Igen gyakran nehezen különíthető el egymástól a hiedelemcselekvés, rítus és a szokáscselekvés. A szokások a hajdani kultuszok területét is érintik. A modern ember cselekvéseiben, élettevékenységében sok olyan elem figyelhető meg, amely a tradíció révén évszázadokra, sőt évezredekre vezethető vissza. A szokások elemei, motívumai bennünket részint a történelem előtti korok emberével, részint jelenünk közelebbi és távolabbi népeivel kötnek össze. Ezeknek a jegyeknek a kimutatása egyik legszebb feladata a szokáskutatónak. A szokásokban a népek közötti rokonság rejlik, amelyet Róheim Géza oly finoman kifejezett. A kapcsolatok szálai a szokások részei és elemei, amelyek az indoeurópai kultúráig nyúlnak, és amelyeknek a sajátos fonódása nyomán a hasonlóság mellett a különbségek is kirajzolódnak. A népek közötti szellemi kapcsolat kérdései messzi utakra vezetnek bennünket. Mindenekelőtt a legfontosabb kérdés az, hogy melyek azok az elemek, amelyek visszanyúlnak az emberi kultúra kezdetéig és hogyan alakultak a történelem folyamán. Ez a vizsgálat rendkívül bonyolult, sokrétű. A kutatás már rámutat arra, hogy a szokások történetébe bepillantani egyet jelent történelmi helyük meghatározásával. Mivel minden korszak rányomja a maga bélyegét a szokásokra, gazdagítja a szokás megjelenési formáját, azok a kísérletek, amelyek a történelmileg átszőtt, átalakított formákból az ősformát akarták megmutatni, gyakran történetietlen absztrakcióhoz vezettek, ezért mindenképpen elsődleges helyen kell állni annak a kérdésnek, hogy mi volt a szokás korfunkciója, vagyis va1 Geiger Paul: Deutsches Volkstum in Sitte und Brauch. Berlin-Leipzig, 1936. 53. kk. L. még Weiss Rudolf: Volkskunde der Schweiz. Erlenbach-Zürich, 1946. 155. kk.
