Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

A népszokások változásáról

szerint a Dunántúlról költözött Erdőbényére. így tehát ez a helyi hagyomány is az idegen eredetet igazolja. Egy másik példa szerint Igló vidékéről került a tánc Erdőbényére. Ez az adat is az idegen kapcsolatot mutatja. A felsőmagyarországi, szepességi német mesterek tokaj-hegyaljai kapcsolatai, levándorlásai természetszerűek lehettek. Az abroncstánc a szepességi bodnárok körében is ismeretes volt s nagy pompával mutatták be a farsangi időszakban! Idézzük Csaplovics J. múlt század elejéről való sorait a kézsmárki bodnártáncról: „Die Binder pflegen ihren Fasching gleichfalls mit Pomp zu feiern. Ganz weiss angezogen, mit Bändern geschmückt, begleiteten den Zug geschickte Gesellen mit Reifen in der Hand, worauf volle Weingläser standen. Diese schwenkten sie äquilibristisch zum Verwundern der Zuseher um die Köpfe vielfältig und mit grosser Behendigkeit herum und tranken sie sodann bei Musischall aus."

48 A tokaj-hegyaljai bodnártánc eredetének kérdését bármely irányból is közelítjük meg, az idegen, a német eredet igazolódik. Mindezek nyomán lényegében már feleletet kaptunk a feltett kérdésekre is. Bacchus tokaj-hegyaljai megjelenésével kapcsolatban vetettük fel, hogy vajon a szőlőművelés hagyománykörének „ősi" rétegébe tartozik-e, illetőleg honnan és hogyan kerülhetett Bacchus Tokaj-Hegyaljára. A problémát a szokáskör egészére kivetítve vizsgáltuk. Az ilyen jellegű vizsgálat lehetőséget nyújt a szélesebb körű kitekintésre, s a különböző szokásmotívumoknak, a szokáskör önálló egységeinek az elemzése, elterjedési területének a megállapítása stb. a főkérdés helyes megválaszolásához fontos bizonyítékul szolgál. Megállapíthattuk azt, hogy a tokaj-hegyaljai szőlőművelés szokáskörében a bodnártánc föltétlenül német kapcsolatot mutat, a táncos-kerék úgyszintén, és mindezek összefüggésében a tokaj-hegyaljai boroshordóra idegenből érkezve ült fel Bacchus, a bor antik istene, hogy azután néhány emberöltő alatt magyar baksussá, a Tokaj-hegyaljai szőlőművelés hagyománykörének kedvelt alakjává váljék. Az a magyarázat tehát tévesnek tekinthető, amely szerint 48 Csaplovics J.: Gemälde von Ungern, II. Pest, 1829. 270.