Ujváry Zoltán: Népszokás és népköltészet (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 35. Debrecen, 1980)

Előszó

mintegy összekötői a népköltészetnek és az irodalomnak. Verseket író földművesekről már a múlt században vannak híradások. Gyakran nótafáknak nevezték őket, akik a lírai költemények mellett többnyire helyi eseményeket, búcsúztatókat, gúnyverseket és alkalmi rigmusokat is írtak. A parasztköltők lírai versei és balladái közül számos került a néphagyományba s országosan elterjedt. Szép példája ennek a mezőesáti Új Péter Szűcs Marisról írt balladája. Még napjainkban is rábukkanunk a nótafák utódaira, akik - bár dalaik és balladáik ma már a folklórizáció

s folyamat útjára nem jutnak - e műfaj utolsó képviselői. A népi kultúra területei sok irányba ágaznak. Látszólag a szokás és a költészet távol állnak egymástól, azonban a hagyományt őrző és ápoló közösségek révén a folklór megannyi jelensége szövevényesen összefonódik. Kötetünk fejezetein át bepillanthatunk népünk mély gyökerű hagyomány világába. Hajdani műveltségünk emlékei villannak fel egy-egy motívumban, s egy-egy részletben nyomon követhetjük a népi kultúrát megújító változásokat. Debrecen, 1980 nyarán Ujváry Zoltán