Módy György: Képzőművészeti írások (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 34. Debrecen, 1978)

Beszélgetés Blattner Gézával - Gyűjteményes kiállítás Debrecenben – Búcsúzás

akkor igen híres Sextuor című pantomim játékot, amelynek zenéjét Alexandr Tansman, orosz zeneszerző komponálta, Blattner Géza vitte sikerre. Párizs a marionettek iránt érdeklődött és így Blattner bábszínháza a Madeleine környékén ütötte fel a sátorfáját, ahol változatos műsorukat hetenként kétszer mutatták be. Ebben a korszakában Blattner Géza először tett kísérletet arra, hogy vitamegbeszélésekkel egybekötött kép- és szoborkiállításokat rendezzen. Egy forgatható festőállvány előtt ült a közönség és először esett meg, hogy képet vagy szobrot megtapsoltak vagy lehurrogtak. Itt ismertette Anatole Jakovsky műkritikus az Ecole de Paris híres mestereit, az ezek által átengedett képeikkel. Itt mutatta be a közönségnek a magyar Földes Lenke szobrait Maurice Raynal műkritikus. 1937 a hosszú, fáradhatatlan munka gyümölcsét hozta meg. A párizsi világkiállításon Blattner bábszínháza Az ember tragédiáját mutatta be — díszlettervezésében az egész párizsi magyar festőkolónia közreműködött —, valamint Jung belga író Thanatos Le Passager című misztériumjátékát. A „Szivárvány" bábszínház megérdemelten kapta meg a világkiállítás színpadi szekciójának arany érmét, melyet Paul Valéry, a nagynevű költő és esztétikus nyújtott át nekik. A felgyűlt díszletek, színpadi kellékek és az előadások sűrű egymásutánja arra késztette Blattnert, hogy egy nagyobb helyiségben rendezkedjen be. így nyitotta meg 1930 elején a Prisme elnevezésű kísérleti színpadát. Grimm egyik meséjéből írt nagysikerű pantomimját, a Petit Tailleur-t (A kis szabó) már itt adta elő, Harsányi Tibor kísérőzenéjével. A közvetlen háború előtti korszak egy másik nagy sikere volt Henri Herauf Grand Mur című történelmi szatírája. Blattner bábszínháza mind aktuálisabb, és kimondottan Hitler-ellenes és antináci darabokat is bemutatott. Amikor a német csapatok elfoglalták Párizst, két nap múlva már kereste a Gestapo. Úgy látszik, az ötödik hadoszlop embereinek annak idején arra is volt ideje, hogy Blattner Géza bábszínházát is meglátogassák és ne felejtkezzenek meg arról, amit ott láttak. A Blattner család azonban házmesterük figyelmeztetésére órák alatt elhagyta Párizst és sikerült is a meg nem szállt zónában, a 250 km-re levő Valençay-ban menedéket találni. Különben a faluban levő gyönyörű reneszánsz kastélyban rejtette el a Louvre kincseit Talleyrand herceg. A kis falu elöljárósága és népe megértéssel és barátsággal fogadta nemcsak a páratlan műremekek őrzőit, de az odavetődött magyar művész családot is. Hatalmas padláslakást bocsátottak rendelkezésükre. Itt Blattner két új színpadot épített és kézre húzható bábukkal és zsinóros marionettekkel három különböző műsort mutatott be. A sors különös szeszélye Valençayba sodorta régi jó barátját, Csáky József szobrászt és leányát, akik a faluból toborzódott amatőr bábosokkal híven szolgálták az ideszakadt Arc-en Ciel jóhírét. A háború azonban tragikus személyes csapás formájában utóiérte Blattner Gézát ebben a kis faluban is. Inzulinhiány miatt cukorbeteg felesége meghalt. A felszabadulás ünnepén a kis együttes Louis Aragon híres alkalmi balladájának színpadi változatát mutatta be. Blattner Valençay-ban újból intenzívebben kezdett festeni és Párizsba való visszatérése előtt kiállítást is rendezett ott festett képeiből. A 3000 lakosú falucska lakosai nemcsak megértették a közéjük sodródott művészembert, aki akkor még „ellenséges állampolgárnak" számított, hanem képvásárlásaikkal azt is bebizonyították, hogy a maguk módján vannak olyan mecénások, mint Talleyrand herceg.