Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

Pilinszky György szabónak volt kaptára, a többi 79 méh család köpűben, azaz kasban élt. V. 637/b 4. Méhészek kimutatása. 231. Varga, 1972. 373—377232. V. 637/a 18. 1768. szept. 15. Sz. Kis János juhásza, Oláh Gyurka. 233. V. 637/a 15. Lib. Inq. civ. 1745. szept. 18. Szilágyi Pálné „az bornyú pásztoroknak illendő tehene tejét ki nem adta, hanem maga részére fordította, azért, hogy a pásztorok el ne idegenedjenek, meg ne csonkittassanak, hét forintokkal megbüntettetik; uo. 14. Kism. stat. 1761. 33. pont: „Ez mostani gyűlés meghatározta; mivel hogy városunk akár mely pásztorainak tartások eránt régtől fogva magokat feles panaszok adták elő: Hogy azoknak alkalmas üdőben kenyeret és ételt adminisztrálni nem akarnak, honnan következett: hogy pásztorra is nehezen lehet szert tenni az illyes panaszok miatt: azért mostantul fogva ezután, ha városunk lakosaihoz akármely nevel nevezendő pásztor kenyérért menénd és üresen bocsáttatik el... akkor az ollyatén pásztor mellé Kis Bíró adattatik és kenyerét az ollyatén gazdának házánál találván, egy garast a Kis Bírónak azonnal tartozik adni és ezen felyül a pásztornak is kenyeret adni köteleztetik. 234. Varga, 1972. 374. 235. V. 637/a 15. Lib. Inq. civ. 1757. jan. 22. 236. Uo. Szám. fkv. Cassa Dom. erog. 1760. febr. 4. 237. V. 637/b î. Képv. test. jkv. 1913. nov. 23; uo. 2. 1932. A bérek ekkor egy-egy jószág után (a falka nagyságától függően) 4 —11 liter búza, V

2 kenyér, V

4 kg szalonna s előbb 2 korona 40 fillér, 1932ben 40—50 fillér. 238. Varga, 1972. 375. 239. Uo. 240. V. 637/a 14. Kism. stat. 1772. 7. pont. Malom rendtartás. A malombíró kötelessége, hogy az engedetlen őrletőket a főbíró elé vigye. Ne tűrjön a malom körül henyélőket, csavargókat. Ügyeljen rá, hogy a molnárok tisztességes lisztet adjanak, ne darát. 241. Varga, i960. 121—122. 242. A szombatnapi vám miatt 1822-ben az egyház és a tanács között több évig húzódó per keletkezett. A lelkész, Posta János ugyanis igényt kezdett formálni arra, hogy a maga és az egyház számára nemcsak szombaton, hanem más napokon is vám nélkül őrethessen. A tanács ezt nem engedte meg, mire a lelkész azzal felelt, hogy a tanácsbeliek is őretnek szombat napon vám nélkül. A per egyházi és világi hatóságokat foglalkoztatott. Végül 1824-ben olyan egyezségre került sor, hogy az egyház tisztviselői a maguk szombat napján kívül más napokon nem őrethetnek, viszont „elkerülhetetlen szükségen kívül" a város sem őrethet szombaton. A malombíró pedig a szombatnapi felvigyázásért is megkapja a harmincadot. Varga, 1956. 243. V. 637/a 4. 1761 ; uo. I. 1762. 30. darab; uo. 1763. jún. 25. 244. Uo. 49. 181

1. júl. 22. 245. Uo. 3. 1827. ápr. 5. Vízi és szárazmalmokról szól a szolgabíró által is szignált, 1819-ben kelt malom rendtartás is, mely előírja, hogy a vízi- és száraz malomban a vámot fonttal kell kimérni, a vizi malomban V

n-rész, a száraz malomban V

16-rész. Egy mázsa életből 2 fontnál több apadót levonni nem szabad. Ha a búzát a molnár tölti fel a garatra, ezért 3 kr-t kérhet. Minden mázsa pitlélendő élettől a rendes vámon kívül 8 kr-t kell fizetni, „mivel a pitléléssel sok dolog és pepetselés szokott lenni, sokba kerülnek a pitiéléshez megkívántató szerszámok". Vigyázni kell a korongvas beékelésére s arra, hogy a köveket gyakran megvágják, nehogy a liszt megégjen. 246. Uo. 3. 1833. máj. 5. 247. Uo. 45. Szám. fkv. 1848. máj.—okt.-ig, a felhasznált anyagok és költségek részletes kimutatása. 248. V. 637/b 4. Műtani vélemény, műszaki rajzokkal. 249. Egyh. Lt. Kismarja. Születési anyakönyv. 250. V. 637/b 4. Vegyes iratok. 1872. jún. 2. 251. Osváth, 1896. 38. A malom jövedelme az adóösszeírások és városi számadáskönyvesz szerint: Év Forint Búza Kétszeres Tengeri Kása (köböl) köböl köböl köböl 1720 60 1728 25 1741 40 1770 40—50 1828 80 20 1816—1845 10—15 602—1610 152—1272 42—492 î— 31 Az adóösszeírások itt is alábecsülik a jövedelmet, hiszen 1771-ben csak a szombatnapi vám 48 köböl búza volt (V. 637) 33. Perirat, 1771). Ezt bizonyítják az 1816-tól ránkmaradt malombírói elszámolások is, melyek az említett vámbevételen kívül még évente 7—71 köböl gabonát az ún.