Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
háború után fejeződött be, amikor a Cserén és a Temető háton újabb telkek sorát osztották ki. A falu ezzel területét tekintve kb. háromszorosára duzzadt, sajnos, feleslegesen, mert ugyanakkor megindult a falu elnéptelenedése s így a hatalmasra duzzadt települést üres telkek sora tarkítja. A.ppertinentiák Az 1740-es évekig következetesen számon tartják „az ősi ház és telek után járó szántó földet". E szántóföldek már a XVIII. század elején is két járásban s járásonként is több darabban lehettek. 143 A két járáson kívül elsőrendű telek tartozékok voltak a járáson kívüli szántóföldek, kaszálók és kerti földek is. E telek tartozékokat vér szerint férfi és nő ágon egyaránt örökölhették. Ha tulajdonosa el akarta adni, köteles volt előbb a vér szerinti rokonoknak felkínálni, azokat „vélle meg unszolni". A „vér"-ek jussaikat évtizedek múlva is visszaperelhették. 144 Természetes tehát, hogy még évtizedek múlva is megkülönböztették a „virsigrül való" és a „pínzen vett" földeket. 145 A vitás örökségek megítélésében elsőbbség illeti meg a vírsígi alapon bírt földeket. 146 A pínzen vett földek esetében sokat nyomott a latba, hogy milyen „ríghi idő" óta bírta az illető a vagyont. A későbbi leszármazottak már az őseik által pénzen vett földekkel is úgy dicsekedhettek, mint a saját ház után való telkeikkel. 147 E rendszer a XVIII. század folyamán végig megmaradt, de mellettük a város földszerző akciói következtében több másféle tartozékok is keletkeztek. Ezek között mindinkább elhalványodott az ősi „ház után való földek" emléke s előtérbe lép annak a tisztázása, hogy az illető tulajdonjogilag örökösen bírja-e, vagy meghatározott időre, zálogban. A tartozékok felsorolása a XVIII. század végétől így mind változatosabb formát nyer. Ez a tény alaposan megnehezíti a kismarjai polgárok tényleges vagyoni helyzetének felmérését, ami minden bizonnyal a bölcs tanácsnak is legfőbb célja, hiszen ezzel is igyekeztek a város adóterhei alól szabadulni. 1796-ban pl. a nem is vagyonosnak számító Szántó Péternek már 15 darabból álló telek tartozékát vették számba örökösei. 148 A pénzen vett és az ősi telek tartozékokat még a XIX. század első felében is számontartják, de ennek az örökösödés szempontjából már nem volt jelentősége. 149 Az adás-vétel szabadságát a város annyiban igyekszik csupán korlátozni, hogy továbbra is csak kismarjai lakos vásárolhat telket, házat. Az elköltözők kötelesek telkeiket eladni, ha nem, akkor erre a kommunitás teszi rá a kezét. 150 Ha leány más faluba ment férjhez, azt itt maradt rokonai kötelesek jószágokkal s más ingóságokkal kárpótolni, mert föld örökségét tovább nem használhatta. 151 Persze, elköltözés előtt a tulajdonos földjéről még végrendelkezhetett. 152 A telkek és szorosabban vett tartozékaik egymástól külön is eladhatók voltak. Forgalmi értéküknek a meghatározása igen nehéz, mivel sohasem lehet pontosan tudni a telekrészek nagyságát, minőségét, jogi viszonyait. 1730——1800 között egy telek „minden appertinentiájával" 150—300 váltó forintot ért. A XIX. század első felében ez kb. 200 forint körül állapodott meg. 153 A telki állomány szűkös volta miatt Kismarjában különös jelentősége volt az osztatlan, közös birtokoknak. A privilégiumlevél 10. pontjában említett makktermő erdőből alakult ki a falu nemesi privilégiumként számontartott, mintegy 1200 holdat kitevő közös legelője. A legelő felosztását éppen az akadályozta meg, hogy e privilegizált határrész 1828-ig adómentességet élvezett. E jól felfogott érdek aztán olyan szigorú szokásjoggá merevedett, hogy a legelő napjainkig szinte érintetlen állapotában megmaradt. Független maradt tehát a telki állománytól is,
