Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

I. A falutól a városig

összebogozódott szálai . . . tették rokonná szinte minden udvarházban", így a tájat bíró Ártándiakkal is. így szinte bizonyos, hogy ha a családi leszármaztatás láncszemei nem is világosak, Bocskai György Kismarját nem az erdélyi fejedelemség és a királyság közötti harcok során szerezte meg, mint egyéb birtokainak nagyobb részét, hanem örökség útján jutott hozzá.

32 Tudjuk, hogy ebben az időben a földesúri családok szinte hányódtak-vetődtek a két nagy párt között. Sokan mindkét oldalon igyekeztek magukat biztosítani, így gyakori jelenség, hogy azonos család is kétfelé szakad. Bocskai György az erdélyi János Zsigmond oldalán áll. Mégsem számított ebben az időben rendkívüli esetnek, hogy István fia már kora ifjúságát Prágában, a királyi udvarban töltötte.

33 Bocskai István, György hatodik vagy hetedik gyermeke. Születésének körülményeit ugyancsak holmi babonás, vagy legalábbis kalandos hagyományok teszik ködössé.

34 A születés körülményeinek okleveles hitelességét eddig senki nem publikálta. így ma sem vethetjük el teljesen a kismarjaiaknak azt a hitét, hogy a fejedelem Kismarján született. Ennek a feltevésnek a gyökerét a fejedelem — később többször idézett — 1606. szept. 22-én Kassán kelt szabadalom levelének arenga részletében kell keresnünk. E részlet szószerint a következőképpen hangzik: „Si itaque in humiliori sorte nostra erga omnes de nobis benemeritas personas semper gratissime voluimus exferiti, quanto magis in hoc dignitatis nostrae gradu, ad quem non ita pridem singulari Dei potentissimi iusta ac bénéficia communi dominorum Regnicolarum suffraggio sumus euecti, eius loci et illius Patriae nostrae charissimae, proprinquioriter Kis Maria vulgo nuncupatae, in Comitate Byhariensi existenti habítae, unde priores, atauti, aui, progenitoresque nostri originem suam trahendo, dici et denominari, ac post reditum in Coelestem sédem, illic quoque sua corpora inhumari, sepellini molüterque quiescere, raonumente et sepulchra erigi maluerunt, immemores decet esse?" Bocskai tehát „igen kedves szülőföldünk"-nek nevezi Kismarját, ahol az ő elei, „ükapái, nagyapái, ősapái eredetüket onnan véve, magukat nevezték" s ahol testüket elföldeltették, sírboltjukat és síremlékeiket felemelni kívánták. Még előbb arról szól, hogy mily dicső cselekedet a „szülőföld iránti háládatosság". Éppen ezért ő most, amikor „Isten kegyelméből és rendeléséből, a birodalmi urak általános szavazatával" méltóságának ezen fokára emeltetett, „illenék-e megfeledkezni igen kedves szülőföldjéről", a Bihar megyében levő Kismarjáról? Lehet, hogy itt a „szülőföld" kifejezést csupán általános értelemben használja a fejedelem, t. i. szüleinek a földjére gondol, akikről bizonyos, hogy Kismarjában éltek s itt is vannak eltemetve. A kismarjaiak hagyományát azonban megerősítette Habókay Márton 1795-ben írt kátéja, mely Bocskairól szólva így teszi fel a kérdést: „Hol született ez a fejedelem"? Mire a válasz: „Ezenn Városnak az Északi részén lévő Várban, a melly Várnak hellyé mostan is elevenen megtettzik, és ugyan Hazájához viseltetett buzgó szeretetéből adott ennek a városnak örökös szabadságot"

35 Ezt a szöveget a XVIII. század végétől csaknem száz éven át a kismarjai iskolában tanították. Nem csoda, ha a lakosság tudatába olyan mélyen bevésődött, hogy azt szinte vitathatatlan igazságnak tekintik. A történeti valóság kiderítése ebben az esetben is a jövő feladata. Mi addig is, amíg hiteles forrásanyag az ellenkezőjéről meg nem győz, a kismarjai eredeti szabadalomlevélre támaszkodva elfogadjuk a kismarjaiak hagyományát, amely szerint nincs kizárva, hogy Bocskai István a család kismarjai várkastélyában született.

36