Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

I. A falutól a városig

A Bocskai család tekintélyének súlyát többek közt az is jelzi, hogy amikor 1576-ban Ártándi Kelemen magvaszakadtéval birtokai Báthori István fejedelemre szálltak, ezt a fejedelem pár évvel később már Bocskai Istvánnak adományozta.

37 Talán éppen a család birtokainak növekedése adta az ekkor még fiatal, látszólag közügyekkel alig foglalkozó Bocskai Istvánnak az ötletet, hogy Bihar megyei birtokainak egy részén a jobbágyainak adókedvezményt ad. Magát az oklevelet Báthory Kristóf erdélyi vajda adta ki 1579. február 5-én Újvárott. Benne a vajda arra hivatkozva, hogy hűséges familiárisa „Kismarjai Bocskay István" Gyapol, Kaza, Kerekegyház, Kysmaria és Félegyház-i egész és részbirtokain, Henczyda, Balkan, Sadan és Okan Bihar megyei részbirtokain élő jobbágyait (colonos) minden census, taxa, rendes és, rendkívüli hozzájárulás (contributio), adó (lucrum camerae), katonaadó (subsidium), szolgálattétel (servitiorumque quorumlibet exhibitione) alól, a saját és utódai nevében, akik Erdélyország főrendéi közül őt követik (successoribus nostris principibus Transsylvaniáé) s akik Bocskai István örökösei lesznek, minden időre (toto eo tempore) felmenti. Egyben utasítja Ghyczy János váradi kapitányt és ispánt, az ő alispánját, bírókat, adószedőket, hogy Bocskai István fentírt birtokain élő valamenynyi jobbágyát (universos colonos) ezeknek az adóknak és szolgálattételeknek a teljesítésére sem személyökben (in personis) sem javaikban zavarni, alkalmatlankodni, károsítani (turbare, molestare et damnificare) ne merészeljenek.

38 Rendkívüli jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy mintegy 26 évvel az első hajdú szabadalomlevelek kiadása előtt, akkor, amikor a királyi udvar hűségében élő Bocskait politikai megfontolások még nem ösztökélhették, már olyan akciót hajtott végre, amely a jobbágyrendszer átalakítását, pontosabban az örökös röghözkötés rendszere helyett a szabad termelő közösségek kialakulását segítette. Sajnos, nem ismerjük, milyen eszmei, gazdaság-, vagy népességpolitikai gondolatok foglalkoztatták ekkor a fiatal Bocskait. Azt sem tudjuk, lebegett-e szeme előtt valamilyen példa, távlati elképzelés, vagy csupán — a kálvinizmus révén ekkor már széles körben ismert — puritán elvek foglalkoztatták. Az sem lehetetlen, a fejedelem Báthori István udvarában sem volt idegen a hasonló szemlélet. Kétségtelen, hogy Bocskai birtokain adóelengedésekkel később, Báthory Zsigmond szentesítésével is találkozunk, de Zsigmond e tettét kiszolgáltatott helyzetével szokták magyarázni az ekkor már „szabad báróságra emelt" Bocskaival szemben.

39 Bizonyos, hogy 1579-ben a 22 éves Bocskai szándéka mögött még nem lehet e hatalmi tényezőket keresnünk, hanem sokkal inkább elvi, elméleti megfontolásokat. Az 1579-es adomány elemzésével itt nem foglalkozunk. Annyit azonban érdemes megfigyelni, hogy valamiféle mezővárosiasítási törekvést éppen úgy nem lehet felfedezni ebben az oklevélben, mint amennyire az is bizonyos, hogy nem nemesítési akcióról van szó, hiszen sem a város fogalomkörébe tartozó jegyek nem szerepelnek benne, sem a nemesítéseknél szokásos hűbéresi -— vazallusi — megkötöttségek felsorolása. A szolgáltatások, melyek alól az oklevél felmentést ad, nem is földesúri jellegűek, hanem államiak. Úgy látszik, Bocskai egyéni törekvései ekkor találkozhattak az erdélyi állam célkitűzéseivel. Formálisan nincs tehát még szó a jobbágyrendszer felszámolásáról, de az adóterhek nagyobb részének eltörlése mindenképpen valamiféle szabad paraszti fejlődés útját nyitotta volna meg. Nem tudjuk, hogy az erdélyi fejedelmi státus helyreállítása után mi lett a sorsa, de az bizonyos, hogy maga Bocskai továbbra is ezen az úton haladt s kon-