Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

I. A falutól a városig

A Bocskai család tekintélyének súlyát többek közt az is jelzi, hogy amikor 1576-ban Ártándi Kelemen magvaszakadtéval birtokai Báthori István fejedelem­re szálltak, ezt a fejedelem pár évvel később már Bocskai Istvánnak adományoz­ta. 37 Talán éppen a család birtokainak növekedése adta az ekkor még fiatal, lát­szólag közügyekkel alig foglalkozó Bocskai Istvánnak az ötletet, hogy Bihar megyei birtokainak egy részén a jobbágyainak adókedvezményt ad. Magát az oklevelet Báthory Kristóf erdélyi vajda adta ki 1579. február 5-én Újvárott. Benne a vajda arra hivatkozva, hogy hűséges familiárisa „Kismarjai Bocskay István" Gyapol, Kaza, Kerekegyház, Kysmaria és Félegyház-i egész és részbir­tokain, Henczyda, Balkan, Sadan és Okan Bihar megyei részbirtokain élő jobbá­gyait (colonos) minden census, taxa, rendes és, rendkívüli hozzájárulás (contri­butio), adó (lucrum camerae), katonaadó (subsidium), szolgálattétel (servitio­rumque quorumlibet exhibitione) alól, a saját és utódai nevében, akik Erdély­ország főrendéi közül őt követik (successoribus nostris principibus Transsyl­vaniáé) s akik Bocskai István örökösei lesznek, minden időre (toto eo tempore) felmenti. Egyben utasítja Ghyczy János váradi kapitányt és ispánt, az ő alis­pánját, bírókat, adószedőket, hogy Bocskai István fentírt birtokain élő valameny­nyi jobbágyát (universos colonos) ezeknek az adóknak és szolgálattételeknek a teljesítésére sem személyökben (in personis) sem javaikban zavarni, alkalmatlan­kodni, károsítani (turbare, molestare et damnificare) ne merészeljenek. 38 Rend­kívüli jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy mintegy 26 évvel az első hajdú szabadalomlevelek kiadása előtt, akkor, amikor a királyi udvar hűségében élő Bocskait politikai megfontolások még nem ösztökélhették, már olyan akciót hajtott végre, amely a jobbágyrendszer átalakítását, pontosabban az örökös rög­hözkötés rendszere helyett a szabad termelő közösségek kialakulását segítette. Sajnos, nem ismerjük, milyen eszmei, gazdaság-, vagy népességpolitikai gondo­latok foglalkoztatták ekkor a fiatal Bocskait. Azt sem tudjuk, lebegett-e szeme előtt valamilyen példa, távlati elképzelés, vagy csupán — a kálvinizmus révén ekkor már széles körben ismert — puritán elvek foglalkoztatták. Az sem lehetet­len, a fejedelem Báthori István udvarában sem volt idegen a hasonló szemlélet. Kétségtelen, hogy Bocskai birtokain adóelengedésekkel később, Báthory Zsig­mond szentesítésével is találkozunk, de Zsigmond e tettét kiszolgáltatott helyze­tével szokták magyarázni az ekkor már „szabad báróságra emelt" Bocskaival szemben. 39 Bizonyos, hogy 1579-ben a 22 éves Bocskai szándéka mögött még nem lehet e hatalmi tényezőket keresnünk, hanem sokkal inkább elvi, elméleti meg­fontolásokat. Az 1579-es adomány elemzésével itt nem foglalkozunk. Annyit azonban érdemes megfigyelni, hogy valamiféle mezővárosiasítási törekvést éppen úgy nem lehet felfedezni ebben az oklevélben, mint amennyire az is bizonyos, hogy nem nemesítési akcióról van szó, hiszen sem a város fogalomkörébe tartozó jegyek nem szerepelnek benne, sem a nemesítéseknél szokásos hűbéresi -— vazallusi — megkötöttségek felsorolása. A szolgáltatások, melyek alól az oklevél felmentést ad, nem is földesúri jellegűek, hanem államiak. Úgy látszik, Bocskai egyéni törek­vései ekkor találkozhattak az erdélyi állam célkitűzéseivel. Formálisan nincs tehát még szó a jobbágyrendszer felszámolásáról, de az adóterhek nagyobb részének eltörlése mindenképpen valamiféle szabad paraszti fejlődés útját nyitotta vol­na meg. Nem tudjuk, hogy az erdélyi fejedelmi státus helyreállítása után mi lett a sorsa, de az bizonyos, hogy maga Bocskai továbbra is ezen az úton haladt s kon-

Next

/
Thumbnails
Contents