Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

században kezdték irtani az erdőket s ilyen helyeken a nyomásrendszerbe nem tartozó szántóföld parcellák keletkeztek. Ilyenek a Kis- és Nagy kenderszer, Irtás, Bor-sziget (eredetileg Borz-sziget), Kasza-sziget, Dobogó, Dnrina, Compós-tó, Hosszúrét, Borrét, Velencze, Asszonyfertő, Habóka, Takaró-zug, Martzi-foka, Kis-telek, Meggyes-oldal, Paptelek, Poros-tiszta, Belső-sziget, Lápis-tó, a Tót kútnál. A közel 3000 holdat kitevő határnak azonban a Berettyó, Ér szabályozások előtt mindig csak kisebb részét, némelykor még felét sem tudták hasznosítani. A többi vízjárta rét, erdő, mocsár, némely részét csak a téli fagy beálltával tudták megközelíteni. Nyilvánvalóan ez az oka az adóösszeírások változatos adatainak. Ez a föld már a XVIII. század első felében is kevés volt a mintegy 400—500 főnyi lakosságnak, hiszen ebben az esetben mindent beszámítva is egy főre 4—6 hold juthatott az eredeti határból. Ezért a város zálogbavétclekkel, majd később vásárlásokkal igyekezett határát bővíteni. Elsőként 1658-ban Székelyhídi Zólyomi Miklóstól meghatározatlan időre zálogba vették az ekkor még Diószeghez tartozó Kasza prédium egy részét 2000 magyar forintért azzal a feltétellel, hogy azt az örökösök bármikor visszaválthatják.

55 A pusztát aztán a XVIII. század folyamán végig bírták a kismarjaiak, sőt a szerződést még 1807 őszén is megújították négy esztendőre, évi 8500 forintért azzal a kikötéssel, hogy kötelesek a határokat megőrizni s az utolsó negyedévben tartoznak jelenteni, hogy óhajtják-e a szerződést megújítani.

56 A Kasza puszta tényleges nagyságát nem ismerjük. Az 1728-as összeírás 205 köblös szerződéses földet tüntet fel, valószínűleg ez lehetett a Kasza puszta. Annyi bizonyos, hogy a bérbevett pusztát a tanács a lakosok közt osztotta ki, használatra, évi meghatározott bérösszegért. Egy 1806-ban készült puszta perceptori feljegyzésből megtudjuk, hogy milyen célra hasznosították a pusztát. Eszerint Kis Mihály begyűjtött: a szántó földekért a kender földekért a dinnye földekért a fű nyilasokért 2914 villa kegyért (lekaszált széna) Összesen: 1792 Ft 27 kr-t A puszta nagyobb részét tehát szántóföldként művelték.

57 A Kasza pusztát végül 1828 után örökösei a Zichy grófok visszaváltották, de a volt Kasza prédiumból — eddig kiderítetlen módon — Kismarja birtoka maradt Vasad, a középkor végén elpusztult falu helye s a korábban valószínűleg Vasadhoz kapcsolódó Durina. Vasad tartozéka lehetett a Dobogó néven ismert határrész, mely a XIX. század közepén már szintén kismarjai tulajdon. (Különben a Dobogóban maradt fenn a legutolsó élő mocsaras tó, melyet még az 1930-as években is kenderáztatóul használtak.) A földben szegény kismarjaiaknak valószínűleg már a XVII. század második felétől legfőbb kisegítője az 1660 táján véglegesen elpusztult Nagymarja egykori határa volt. Nagymarja, mint láttuk, Bocskai után a nagykereki vár urainak birtokába került. 1700 körül kincstári birtok, majd kb. 1730 körül az erdélyi származású (bessenyői és örvendi) Beöthy Mihályé és Imréé a puszta, aki a hagyományok szerint a kuruc világban tanúsított császár hűségéért kapta a birtokot.

58 Az 1715-ös országos összeírás szerint a kismarjaiak már ebben az időben is bérel792 Ft 20 kr-t 103 Ft 24 kr-t 15 Ft 27 kr-t 686 Ft 40 kr-t 194 Ft 16 kr-t