Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

4- sz. kimutatás folytatása Éves 1700 —1800 1800—1900 1900 — Éves férfi nő férfi nő férfi 1 nő Éves %-ban 24 16 1

2 18 2 17 î 25 18 6 15 2 18 2 26 16 2 14 3 14 2 2

7 8 2 6 î 4 . I 28 2 î î î 29 I î 2 î 3 30 î - • î 30—40 12 5 4 — 40—50 î — — — A férfiak a XVIII. században átlagban 23, a nők 21 éves korukban léptek házasságra. A XIX. században a férfiak házasságkötésének kora inkább emelkedett (23-24 év), a nőknél előrébb tolódott (19 év); A házasuló férfiak életkora a XVIII. században 4-5, a XIX. században 5-6 évvel magasabb a nőknél. Ezt a korhatárt zömmel megtartják. Ritka kivétel, hogy ez az idő egy-két évvel szűkül, még ritkább, hogy a férfiak idősebb nőt vesznek feleségül (200 év alatt mindössze 24 olyan házasságot jegyeztek be az anyakönyvekbe, amikor a nő volt idősebb. Ezek közül is 18 esetben a korkülönbség csupán egy év s 6 esetben 2-5 év. Ezek legtöbbször 22-24 éves legények voltak, akik özvegyen maradt idősebb nőket vettek feleségül. Különben a népi ízlés komikusnak fogja fel, ha a férfiak idősebb nőt vettek feleségül. Ennek a fordítottja, hogy idősebb férfiak maguknál jóval fiatalabb nőt vettek feleségül, igen gyakori jelenség volt. A kétszáz év alatt 59 olyan házasságkötést anyakönyveztek, amikor a férj több mint 10 esztendővel volt idősebb feleségénél. Gyakori jelenség volt, különösen a XIX. század első felében, hogy a katonaságot kiszolgált 30-35 éves obsitosok 18-22 éves leányokat vettek feleségül. Nem egy esetet találtunk, ahol a korkülönbség 16-18 év volt. Többször özvegyen maradt férfi vett el magánál 8-10 évvel fiatalabb leányt. A népi ízlés ezt a korkülönbséget még normálisnak tartja, de ha már 10 évnél idősebb a férj, azt nem titkolt iróniával kíséri. A református keresztyén vallás nagy súlyt helyez a társadalom demográfiai növelésére. Ezért nem tiltja, sőt támogatja az özvegyen maradtak újraházasodá-