Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
radó négy család a korabeli jegyzőkönyvekben sem bukkan fel, ezek tehát minden valószínűség szerint eltűntek a faluból. Az 1728-ban feljegyzett 157 családfőnél azonban a valóságban sokkal többen laktak a faluban. A többször idézett 1730—1733-as jegyzőkönyvek rajtuk kívül még 75 családnevet jelölnek, akik nem szerepelnek az összeírásokban. Ez tehát a legminimálisabb szám, melyet hozzá kell adnunk a jelzett családfő számhoz s így 232 családfőt kapunk, akik 1728—1733 között bizonyosan a faluban laktak. A lakosság számának alakulását a XVIII. századtól számtalan összeírásból van módunk ellenőrizni. 20 A továbbiakban azonban csak az említett 7 összeírás névanyagát dolgoztuk fel s ezeket az 1733-tól folyamatosan meglevő anyakönyvekből kiolvasható családokkal vetjük össze. A házassági, születési és temetési anyakönyvek névanyagából a családfők megállapítása összetett feladat. Egy család önálló léte ott kezdődik, amikor egy férfi és egy nő házasságot kötött s gyermekeket produkál. Az egyes vidékeken kialakult szokások és hagyományok szerint azonban nagyon gyakran a fiatal házasok még jóidéig a szülők háztartásában maradnak, a vagyont nem osztják meg, hanem a legidősebb családfő irányításával közösen gazdálkodnak, egy portán élnek, tehát nyilvánvalóan a különböző összeírásokban egy családfő neve alatt szerepelnek. így jönnek létre a népes, ún. nagycsaládoké Többször azonban a házassággal új család képződik s a vagyonon a fiatalok és a még élő szülők valami módon megosztoznak. Némelykor az öregek az Összes vagyont a maguk nevén hagyják, s a fiatalok felesben, harmadosban művelik. Máskor a földek egy részét a fiatalok kapják meg örökös használatra, de ennek fejében meg kell művelniük az öregek maguk részére fenntartott földparcellákat is. Kismarjában a XIX. század elejéig visszanyúló emlékezet s XVIII. századi hagyatéki jegyzőkönyvek tanúsága szerint ez a kis családforma uralkodott. Az így keletkezett új családfők most már az adóösszeírásokban önálló családokat képeznek, függetlenül attól, hogy milyen módon történt az osztozkodás. Előfordulhat pl., a földek még a szülők nevén vannak s így az új családfő éppen a nincstelenek kategóriájába kerül. A szülőkből és gyerekekből álló kis család azonban ilyen esetben is rendszerint bővül vagy az apai, vagy az anyai nagyszülőkkel, vagy az önmagukat eltartani nem tudó idős oldalági családtagokkal. Amelyik családban pedig több felnőtt férfi is található, ott az adóösszeírók a tényleges családfő meghatározásában nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen nagyon nehéz eldönteni, hogy a fiatal házasok új családot képeznek-e már, vagy tagjai egy bővebb családi köteléknek. Az önálló családfők megítélésében éppen ezért nekünk is igen óvatosaknak kell lennünk. Teljesen bizonyosak csak az olyan anyakönyvi családok önállóságában lehetünk, akik csak egyszer előforduló, zárt családot képeznek. Más esetben lehetséges, hogy a biológiai alapon önálló család adózás szempontjából tagja egy tágabb családi köteléknek, vagy fordítva: egy természetes egységet képező, egy házban élő családot az összeírok több családként írtak össze, mert az egyes családtagok önálló, saját vagyontárgyakkal is bírtak. A conseriptoroknak kiadott utasítások erre többször kitérnek, de az adókivető megyei szervek nem voltak képesek egyértelműen megítélni a bonyolult helyzeteket. Az 1740. évi összeírás 185 jobbágy és 48 zsellér nevet jegyzett fel. Az összes 233 név közül az anyakönyvekben nem találtunk meg 11 családnevet. Ez az anyakönyvvezetés hiányosságaira utal, vagy arra, hogy az anyakönyvezés bevezetése óta a hiányzó családokban sem születés, sem házasságkötés, sem halálozás nem történt. Mindössze hét évről lévén szó, ez könnyen elfogadható érv. An család közül 3 már az 1730-as évek elején itt élt a városban, hiszen a tanácsi
