Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
jegyzőkönyvekben nevük szerepel, 7 azonban a korábban ismert névanyaghoz képest új. Ezek tehát az 1730-as években jöhettek be a faluba, növelve ezzel az ősi, törzs-lakosság létszámát. Az összeíráshoz képest azonban az anyakönyvekből még 72 olyan családnak a jelenlétét tudjuk rekonstruálni, akik legalább egy generáción át itt éltek a faluban. 1740-ben tehát legkevesebb 305 önálló adózó családdal kell számolnunk, sőt azt sem szabad elfelejtenünk, hogy 1701—1750 között 77 időszakosan feltűnő családnév is található az anyakönyvekben, akik szintén nem szerepelnek az összeírásban. Közülük jónéhány bizonyára 1740-ben is növelte a lakosság pillanatnyi létszámát. Az 1770-es „új" contributionalitás összeírás 282 kismarjai családfő nevét és gazdasági adatait tartalmazza. Az eddigiekhez képest új név, aki az anyakönyvekben sem szerepel a Sajtos, aki valószínűleg a nagymarjai pusztán él. Azonban az eddig legteljesebbnek tűnő összeíráshoz képest is az anyakönyvek még 48 olyan családról adnak számot, akik ebben az időben huzamosabb ideig Kismarjában éltek, de az összeírásban nem szerepelnek. Közülük a Csutoros, Kolos, Szűcs famíliák a XVII. század második fele óta folyamatosan itt élnek s már több ágat képviselnek. Érthetetlen, miért maradtak ki az összeírásból. A hiányzó nevek között találunk nótáriust (Gyulay), iparosokat, többségük azonban földnélküli szegény ember, nem egy cigány, akik ilyen formán könnyen elkerülhették az adóösszeírók figyelmét. Az 1770-es családok számát tehát minimálisan — az időszakosan felbukkanó családok nélkül is — 330-ra tehetjük. A családok ebben az időben már meglehetősen bokrosodtak. A Kis-eknek 17, a Szabóknak 15, a Nagyoknak 10, a Tótoknak 8, a Vargáknak 7, a Janóknak, Kovácsoknak, Kocsisoknak 6-6 ágát tartja nyilván az összeírás. Az anyakönyvekből azonban ezeknek a családoknak még több ága rekonstruálható. így a Kis-ek valójában 27, a Szabók 20, a Nagyok 15, a Tótok 14, a Vargák II, a Janók 13, a Kovácsok 9 biológiailag önálló családot képeztek. De éppen a korábban említett okok miatt ezek egy része nagyobb családközösségben is élhetett, tehát adózás szempontjából nem tekintették önálló családnak. Persze az is lehet, hogy egyes családok ebben az esetben is kimaradtak az összeírásból. 1807-ből egy belső használatra készült összeírást vizsgáltunk meg abból a célból, hogy más típusú felmérések anyagát is összevethessük az anyakönyvekkel. Ekkor 193 családnevet jegyeztek fel. Közöttük kettő olyan, aki az anyakönyvek szerint már kihalt (Ballá, Deczki), viszont az anyakönyvekben 68 olyan családnevet találunk, akik nem szerepelnek az összeírásokban. így a minimális családfő létszám 261, tehát 69-cel kevesebb, mint 1770-ben. Elképzelhető a század első felében némi lakosságcsökkenés, hiszen ez a jelenség a contributionalis összeírásokban is megfigyelhető. De az is bizonyos, hogy az 1807-es összeírás kevésbé tükrözi az azonos nevű családok bokrosodását. (Pl. 7 Bakó helyett 3, 5 Egeresi helyett 1, 5 Gál helyett 1, 6 Sajó helyett 2, 4 Halász helyett 2, 5 Kun helyett 2 szerepel az összeírásban.) Az adóösszeírások közül legteljesebbnek tűnik az 1850/51. évben készült, a jobbágyfelszabadítás után bizonyára első adófelmérés. Feltételezhető, hogy a vármegye nagy súlyt helyezett a polgári adórendszer alapját képező első összeírásra, így lehetséges, hogy ekkor 503 adófizető családfő nevét és vagyontárgyait írták össze. Meg kell jegyeznünk, hogy az adózó polgár fogalma a polgári korszakban mindinkább független a családi köteléktől. Egy családon belül több családtag is rendelkezhet saját vagyontárggyal, amely után személyre szólóan külön vetettek ki adót. így lehetséges, hogy 1850/5 i-ben az 503 családban lényegében 791 önálló
