Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

V .Függelék - Kismarja város kiváltságlevele

mezővárosunkba, azokat soha, semmiképpen senkinek, még az ő (volt) földesuruknak se legyen szabad nevezett mezővárosunkból visszavenni és előbbi lakóhelyükre visszahurcolni, sőt a fentebb írt feltételek mellett szabad, biztos és veszélytelen tartózkodásuk legyen abban a mezővárosban mindaddig, amíg őnekik tetszik. Kilencedszer. Nehogy mint eddig, továbbra is kétes pecsétet használjanak, komoly elhatározással, biztos tudomásuk alapján, (különös) jóindulatunkból (ilyen) pecsétet (adományozunk nekik): (legyen azon) egy meglett korú, kiváló és bátor hősnek a képe, veres köpönyegbe, fehér darutollakkal, kimunkált drágakövekkel és több színben ragyogó (variegatis) gyöngyökkel ízlésesen díszített fekete süvegbe öltözve, aranydíszes karddal felövezve, bíborral bevont, arannyal választékosan ékített fejedelmi trónon komoly méltósággal, összetett kezekkel ülve, egyik oldalán vértől pirosló kivont karddal, a másikon aranyveretű buzogánnyal a fejedelmi méltóság eszméjét mintegy élő alakban megtestesítve; (az egész alak) körül ezüst-, réz- vagy más fémbetűkből bevésve a következő körirattal: Istenért és Hazáért Ezzel a most leírt hiteles pecsétjökkel és zöld pecsétviasszal mostantól fogva minden következő időben (joguk legyen) a hatáskörükben kibocsátandó minden és bármilyen ügyre vonatkozó bármely levelüket lepecsételni; az ő ilyen viaszban bármiféle levelükre ráfüggesztett vagy rányomott pecsétjüknek tehát feltétlen (proinde et praecise) erőt és hitelt kell tulajdonítani valóságosan éppen úgy, mint a pecsétjükben hasonló színt használó más mezővárosaink leveleinek és pecsétjének. Tizedszer. Azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy önkényesen és akaratuk ellenére még a kereki vár földesurai szolgáinak és pásztorainak sem szabad semmi módon és semmiféle ürügy alatt az ő makktermő erdőikbe malacokat és hízó disznókat behajtani. De mégis annak a földesúrnak, aki a kereki várat örökjogon bírja, szabad legyen nem máshova való és idegen, vagy akármiféle helyről összeszedett, hanem csak magának a mi kereki várunknak majorsági marháiból és disznóiból, amennyit akar, hizlalásra odahajtani. Idegen disznókat pedig az említett makktermő erdőkbe azok a bírák és a polgárok az egész község beleegyezésével és hozzájárulásával belátásuk és az idő szerint fogadhatnak be időnként. Ezeknek az idegen disznóknak tizedét s bárminemű jövedelmét és hasznát pedig a helység bírája két egyenlő részre osztva vegye őrizetébe s az egyik részt utalja át a kereki vár (udvar) számadásába mindaddig, míg a kereki várat igazi örökösök, rokonok, testvéreink és vérrokonaink bírják, abból a célból, hogy a kereki várnak ezek a földesurai, illetőleg birtokosai kötelezve legyenek a mezőváros összes lakosait bármely fejedelem előtt a bármiféle támadók, megzavarok és háborgatok ellen mindenféle előjogaikban, szabadságaikban, kedvezményeikben és mentességeikben állandóan, minden időben oltalmazni, védelmezni és pártjukat fogni; a másik rész pedig a mezővároslakók által erre kijelölt gondnokok és épületfelügyelők útján az egyházi épületek (karbantartására) s az egyházi személyek és iskolai növendékek fenntartására szolgáljon és fordíttassék. Ha pedig (amitől az Isten kegyesen megóvjon) az említett kereki várnak a mi vérrokonaink törvényes utódai közül örökösei esetleg nem volnának s ha és amikor a nevezett kereki vár bármi módon és címen a kincstárra vagy pedig más, idegen birtokosra és földesurakra szállana, abban az esetben az említett disznók tizedei mindjárt attól az időtől fogva az idők végéig teljesen és minden hiány nélkül pusztán (saltern) az előbb említett egyházi személyek és iskolai növendékek fenntartására szedessenek és fordíttassanak, s nem az említett kereki kúria hasznára.