Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

IV. A népi kultúra változásai

UTÓSZÓ Kismarjának közel nyolcszáz éves történetét tekintettük át. E mikrovilág életében is voltak a saját létük szempontjából nagy események — mint a két privilégium elnyerése •—de életüket többnyire a dolgos, szürke hétköznapok töltötték ki. Évszázadok során alig történt közöttük számottevő változás; csupán a gondok neve változott, a súlya nem. Ha egészségesebben fejlődött a lakosságszám, fogyott az egy főre eső föld, ha nőtt az életkor, kevesebb lett az egy szájra eső kenyér. A büszke „hajdú" öntudat mögött a „fekete falu", az egyetlen ünneplőruhás lakosság él. A gőgösen pöffeszkedő „nagy gazdák" is, mai szemmel megítélve szánalmasan szerény körülmények között éltek, sokan még jóllakni se mertek életükben, a szegénység növekvő táborát pedig csak a létminimumra leszorított igénytelenség tartotta meg. Azért mégis voltak a faluban ünnepek. Termettek nóták, és nagyon tehetséges emberek. Az élet azért erősebb volt, mint a kétségbeesés s az emberi élet nagy számadásánál sok-sok édes emléket Ís hordozhattak magukban. így a múlt a maga teljességében mégis megtartotta a falut s lakóinak teret adott a létezéshez. Ma látjuk, hogy ez a tér milyen szűk volt s ma értjük meg, mit jelentett az a lehetőség, melyet számára az 1944. október 10-én hajnali 4 órakor bekövetkezett felszabadulás hozott. Most az következne, hogy írjuk meg e három és fél évtizednek a történetét, hiszen a kismarjai emberek életében ezalatt nagyobb változások történtek, mint korábban a 800 év alatt. Mégsem mertem e korszak történetét e könyvhöz csatolni. Nem, mert úgy tűnik, a gyökeres változások ellenére falunk most valahogy lemaradt a fejlődésben más hasonló társaihoz képest. A lemaradás jelentkezik gazdasági síkon éppen úgy, mint a társadalmi tudat síkján. Ennek összetevőit ma még nehéz lenne személyi sérelmek nélkül, de történelmi hitelességgel, történetírói felelősséggel megírni. A fejlődés diagnózisát mutató jelek kedvezőek: a lakosság anyagi jóléte mögött már felsejlik az a szocialista struktúra, mely a falu holnapját kedvezőbb fényben mutatja. De ma még csak a jelek láthatók. Ma éppen csak megállt a lakosság csökkenése, megszűnőben az elvándorlás s ma még nem egyértelműen jó a falu közérzete. Az új korszak történetéhez gyűjtöm az adatokat s az új könyv azonnal elkészül, ha benne a magára talált falut rajzolhatom meg, mely teljes létével belép abba a nagy sodrásba, mely ma hazánkat jellemzi.