Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

IV. A népi kultúra változásai

papon kívül a kántor is mondott — tehetsége szerint versbe szedett — búcsúztatót, amiért külön pénzt kapott.

61 Végül a funerátor köszönte meg a jelenlevőknek a részvételt a következő mondókával: „Szomorú halotti gyülekezet! Kik ezen elhunyt keresztyén társunk utolsó végtisztességtételét megadni nem sajnállották; adjon az isten mindenkinek ilyen tisztességes eltakaríttatást testükre nézve, lelkük pedig üdvözüljön a magas mennyekben, szívemből kívánom." Szokás volt, hogy sírba eresztés előtt a halott szemfedeléből egy darabot letéptek s azt a hozzátartozók egy ideig őrizték. A családtagoknak, jóismerősöknek az is kötelessége volt, hogy egy marék földet dobjanak a koporsóra. A koporsót itt a kb. 2 méter mély sír oldalából bemélyített padmaly-ba. helyezték, mely elé deszkarácsot helyeztek, hogy a lehulló föld a koporsón ne dübörögjön. A jelenlevő férfiak mind azon szorgoskodtak, hogy segíthessenek a sír betemetésében. Ezért a temetési menetben sokan kapát, lapátot vittek a vállukon. Kultikus hiedelmek A legutóbbi időkig hittek a hazajáró lélekben, ezért megtették a szokásos óvintézkedéseket, hogy a lélek az élőket ne háborgathassa. A legközelebbi hozzátartozók egy évig fekete gyászt öltöttek, étkezéskor a halott helyét üresen hagyták s számára is terítettek, az ablakot, ajtót napokig lefüggönyözték stb. Annak ellenére, hogy világképük alapvető meghatározója már évszázadok óta az iskolán át ható, felülről jövő „literátus átadás", az élő hagyomány számtalan kusza elemet megőrzött a régmúltból is.

62 így nem csoda, ha az 1950-es évek elején végzett gyűjtések és levéltári források arról tanúskodnak, hogy még a legmateriálisabban gondolkodó kismarjaiak is valahol próbálták összeegyeztetni a racionális és a transzcendens elemeket. így szinte napjainkig él a boszorkányhit. A boszorkányok a kismarjaiak szerint olyan nőnemű lények, akik közönségesen ember alakban, ember módjára élnek, viselkednek, de olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek segítségével mások fölött befolyással bírnak, tudnak rontani vagy gyógyítani. Tetteiket emberi gyarlóságok, bosszú vagy hálaérzet befolyásolják.

63 E különleges képességű emberek nézéssel, ráolvasással, átokkal, bűbájos szertartással végezték látó-, rontó-, gyógyító praktikáikat.

64 A jegyzetben idézett példákból Ís kiderül, hogy a bábaság és a boszorkányság fogalma összekapcsolódott. Egyesek látó képességüknek köszönhették, hogy meggazdagodtak. Szükség esetén át tudnak változni kutyává, macskává, darázzsá, rontó tevékenységüket leginkább ilyen átalakult formában végezték, (pl. macska képében éjszaka ráültek áldozatuk mellére, hogy az nem kapott levegőt. Az ilyenre mondották, hogy megnyomták.) Ha az ilyen állatot megütötték, tüzes vassal megsütötték, másnap az állítólagos boszorkányon meg lehetett látni ennek a nyomát.

65 1945 telén magam is többször részt vettem asztaltáncoltatáson. Özvegy Kun Imréné Sajti Vilma minden misztifikálás nélkül táncoltatta meg az asztalt, amely valóban számtalan ellenőrizhető kérdésre adott határozott választ.

66 Hittek különös képességű férfiakban is. 1954-ben idős Barcsa Imre — aki különben azt állította, hogy ő nem hisz semmiféle babonában — mondotta el, hogy ismert olyan pásztort, hogy az egyet ásított és megveszett tőle a gulya. Szerinte Táltos volt az öreg Demeter is, aki úgy nyerte el tudományát, hogy egy nagy fára kellett felmásznia, ahol egy darázs addig kerülgette, amíg a szájába repült s lenyelte. Az öreg leesett a fáról, de ettől kezdve földöntúli erőkkel bírt. Hogy azonban hatalmát megtarthassa, időnként bika alakban más táltosokkal is meg kellett vere-