Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

III. A társadalom organizmusa

házat s a csendőrség fenntartására 33 Ft 2 5 kr. pótadót vetettek ki.

89 A csendőrségre szükség is van, mert 1848 után elszaporodtak a betyárok.

90 Már ebben az időben a községi önkormányzatban előtérbe kerül a főjegyző, aki állami tisztviselővé válik, vagyis a községi önkormányzaton belül az államhatalom megszemélyesítője lesz.

91 A helyben táborozó csendőrséggel együtt a főjegyző az állami rendeletek hű végrehajtója lesz. Ezzel a patriarchális önigazgatás lényegében megszűnik. Maga a tanácsi szervezet formálisan még csaknem 20 évig változatlan marad : a hagyományok szerint tartják a marasztásokat s változatlanok maradnak a tisztségviselők funkciói is. A választások demokratikus rendjét az 1860-as évektől a virilista rendszer bevezetése módosította, amikor az elöljáróság felét ezentúl a község legtöbb adófizető polgárai alkották s csak felét lehetett választani. A választások is módosultak: mostmár nem a templomban, hanem a községháza udvarán, a szolgabíró jelenlétében, szükség esetén csendőri biztosítás mellett, nyílt szavazással zajlottak. Ezentúl többször olvashatunk választási visszaélésekről.

92 Az új szemlélet következtében a főbírónak a bírói jogköre igen lecsökkent, ezentúl csupán a legapróbb mezőrendőri kihágásokban ítélkezhetett s maximálisan 10—20 forintos pénzbírságot szabhatott ki. Nem kezelheti a községi pénztárat sem, hanem erre külön pénztárost választanak, aki az adóügyi jegyzőnek lesz közvetlen munkatársa. A második bíró és a városgazda funkciója lényegében változatlan marad; ők azok, akik a megváltozott körülmények között is legtovább megőrizhetik a régi hagyományokat.

93 Az esküdtek adószedő funkciója megszűnik, de tizedest szerepük megmarad, így többek közt az adószedőt saját tizedükben elkísérik. Az elöljáróság szerepe az 1870-es években új feladattal bővült: Nagyszalonta, Sarkad, Berettyóújfalu és Bihardiószeg mellett megkapta az árvaügy kezelésének a jogát. Árvagyámot választottak tehát, ennek kezelésébe adták az árvapénztárat, melyben a század végén már több mint 2000 forintot helyeztek el.

94 Jó pár évtizedig külön feladatot adott a tanácsnak a Berettyó szabályozással kapcsolatos teendők ellátása.

95 A tanács önállóságának csökkenésével tevékenységi köre is szűkül. Megszűnik a tanácsi konyha, csökken a szegődményesek száma annak ellenére, hogy Kismarján nemcsak a kerülők, hanem a pásztorok is mindvégig községi alkalmazottak maradtak. A tevékenységi körök szűkülésével azonban nem csökken, hanem egyre növekszik a bürokrácia. Kismarjában 1887-re fejeződnek be a kataszteri felmérések, de már az 1860-as évek óta a kataszteri tiszta jövedelem alapján állapítják meg az adókat. Az adók adminisztrálása ekkor már állami tisztviselő feladata, aki a vármegye által megadott adókulcs szerint veti ki az állami egyenes adót, a különböző pótadókat, kereseti adókat, hozzájárulásokat. Közismert tény, hogy az állami adók összege a XIX. század második felében félelmetesen emelkedett. A község adója, mely — mint láttuk — az 1840-es években 1800 forint körül volt, 1875-re 6784 forint 42 kr.-ra emelkedett. 1889-ben már 8981 forint 75 kr. az állami adó, 1932-ben pedig 11 190 Pengőt szednek be egyenes és pótadó címén.

96 Mint láttuk, csökken a malmok jelentősége, megszűnik a kocsmák, mészárszékek regale joga s ezek magán tulajdonba mennek át. Egyedül a vásárvám marad a régi feudális bevételi forrásokból.

97 A vásárok hagyományos rendje egészen az 1950-es évekig megmaradt, bár a vásárbíró intézménye az 1940-es évektől megszűnt. 1920—1940 között a trianoni határok miatt a vásárok keleti, erdélyi kapcsolatai megszakadtak. 1940—1944 között újra megjelentek az erdélyi árusok, de áruikkal ekkor már nem tudták a közben megváltozott igényeket kielégíteni. A községi közigazgatást alig érintette az a tény, hogy 1875—1879 között