Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

III. A társadalom organizmusa

Kismarja járási székhelyként működött. Felépítették a szolgabírói hivatalt. (E ház később Váradi Lajos tulajdonába került, kinek halála után 1976-ban lebontották.) Ide költözött Bige György szolgabíró, egy segéd szolgabíróval és egy hajdúval. A helyi önkormányzat szerepét azonban ebbenaz időben sem szabad lebecsülni. Az elöljáróság és a községi hivatalnokok az államhatalom legszélső bástyái, akiknek nem szakadt meg közvetlen kapcsolatuk a falusi társadalom autonóm intézményeivel. Ugyanakkor fokozatosan a maguk ellenőrzése alá fogták az egész lakosságot. Az új adózási rendszer, a közrendészet, közegészségügy, az anyakönyvi majd a népmozgalmi nyilvántartások kivétel nélkül mindenkit bekapcsoltak a kapitalista igazgatási rendszerbe. A patriarchális ügyintézés helyett az igazgatás bonyolult mechanizmusa alakult ki, melyben a lakosság maga már csak passzív szerepet kaphatott. A régi tanácsi hagyományok azonban bizonyos területeken tovább élhettek. Ilyen volt többek közt a határrend, az állattartás-legeltetés rendje, a városgazdálkodás. Igaz, a felülről diktált normák súlya alatt a helyi önkormányzat gyakran megingott, de ügyes jegyzők, szerencsés összetételű elöljáróság igyekezett a gazdasági egyensúlyt mindig helyre állítani. Kismarja a városi címet az 1880-as évekig viselte. Vagyona 1872-ben: Föld : 73 kat. hold a kismarjai határban, 433 kat. hold a pelbárthidai határban. Ház : nyolc telek (városház, kocsmák, bolt, mészárszék, városkert), cserépégető, egy száraz malom, egy vízi malom, Pelbárthídon egy korcsma, vásárvámszedés. Van 6 db bika, 2 ökör, 2 csődör, 6 kan s az ezekhez való belső felszerelés. Összes vagyonának értéke ekkor: 96 174 forint.

98 Adósság: 7 322 forint Tiszta vagyon: 88852 forint. A községi háztartás mechanizmusát legjobban szemlélteti a község költségvetése. Egy 1889-es szűkszavú vagyonmérleg után 1907-ből maradt ránk részletes költségvetés, melyet alább teljes terjedelmében közlünk.

99 (10. sz. melléklet) Megtudjuk a költségvetésből, hogy a község szerény keretek között, de el tudja tartani önmagát. A problémák az első világháború után, Fodor Gyula jegyzősége idején adódtak. A háború okozta nehézségek, a pénz elértéktelenedése, az új országhatár körüli huzavona,

100 s nem utolsósorban az ésszerűtlen gazdálkodás katasztrofális helyzetbe sodorta a községet. A bajok enyhítésére a derecskéi banktól 10 000 pengős hitelt vettek fel, melyből 8700 pengőt — a közbejött gazdasági válság miatt — nem tudtak visszafizetni.

101 Fodor Gyula a gazdasági nehézségek ellenére önmagának különböző gazdasági előnyöket igyekezett megszerezni.

102 Ugyanakkor a szegődményes cselédek,kisbírókfizetését mintegy 20%-kai leszállítják. Az 1931/32. évi költségvetés tárgyalásakor az elöljáróságban viharos jelenetre került sor. Fodor Gyula olyan költségvetést állított össze, amelyben 67 475 pengős szükséglethez csak 46 518 pengő állt rendelkezésre. A hiányzó 20 95 3 pengő hiányt 120%-os községi pótadó kivetésével óhajtotta biztosítani. Sinyi István szenvedélyes hangú felszólalása után a pótadó kivetést s a jegyzőnek még több, a lakosságot terhelő javaslatát leszavazták. A módosított költségvetés már csak 90%-os pótadó kivetését javasolta, de a képviselők még ezt sem fogadták el.

103 Ezekben az években a faluban a hangulat igen feszült volt. A gazdasági válság következtében fellépett az éhínség. 1932-ben már nemcsak a napszámos szegénynép, de a kisgazdák körében is fenyegető ellenszenv alakult ki az államhatalmat — és a saját érdekeit védő főjegyző ellen, minek az lett a következménye, hogy 1932. jan. 24-én Fodor Gyula nyugdíjazását kérte. A főjegyzői hivatalt a kismarjai születésű, Lindelfeld Jakab