Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

III. A társadalom organizmusa

egyes állat falkákat, ezeknek a kihajtását, őriztetését, beverését. A kintháló csapatok részére karámokat építtet, mellé a pásztoroknak megfelelő kunyhókat. A legelők egy részét rendszerint kiadják Erdélyből jövő purzsás románoknak, vagy uradalmi nyájaknak téli legeltetésre.

71 A tanácsi igazgatás erőteljes volta miatt itt nem alakulhattak közbirtokosságok, állattartó gazdaságok, mint a Hajdúságban, hanem a legeltetéssel kapcsolatos összes feladatokat a tanács látta el. Amikor a zálogföldek ismétlődő felosztásával a tanács földközösségi funkciója megszűnt, még mindig megmaradt az évenkénti fűosztás, mely egészen az 1950-es évekig hagyományos formák között történt.

72 A tanács rendelkezett az erdőkkel. A tölgyesekbe időnként makkoló sertés kondákat fogadtak s irányították az erdőirtást: évenként meghatározott területet vágtak ki s ezt fokozatosan feltörték, vagy kaszálónak hagyták. Népi emlékezet szerint a fákat mindig télen, árverésen osztották szét. Hasznosították ezenkívül a halászó vizeket, melyekre — mint láttuk — árendás halászokat fogadtak. A tanács különböző faanyagokat halmozott fel a városháza udvarán, amelyből a lakosok közül bárki igényelhetett kútágasnak, vályúnak, vagy éppen építkezéshez való fákat. Még koporsónak való deszkát is a tanácstól lehetett kérni. Az anyagokat a városgazda kezelte. Többször előfordult, hogy a város tartalékban levő pénzkészletéből kölcsönöket adott helybeli vagy idegen polgároknak.

73 Szükség esetén természetesen a város is vett fel kölcsön pénzt.

74 Mind a XVIII. mind a XIX. században komoly feladatot adott a tanács tisztségviselőinek az építkezés. 1757-ben megépítik a bérelt nagymarjai csapszék állását.

75 1757-ben határozzák el az új városháza építését, s megegyeznek Lichman József debreceni építőmesterrel a „város házának kűbül való rakására".

76 Ugyancsak 1760-ban készíttették a toronyórát.

77 1761-ben határozták el, hogy „a vármegyei gyűlésekre expediáltatandó személyek részére" Váradon házat fognak építeni. A ház kb. 1769-ben épült fel.

78 1770-ben épült fel a magtár (mint láttuk), 1761-ben megújították a templom zsindelyes tetejét s ehhez kb. 1000 db zsindely szeget vettek.

79 Még 1760-ban megújítják a fiú iskola kéményét.

80 Bár a számadási főkönyvek nem folyamatosak, feltételezhető, hogy az építkezések, épületjavítások évenként jelentkező feladatok. Az 1840-es évekig pl. a zsindelytetős templom kivételével a város valamennyi középületét nádtető fedte, melyeket évenként kellett javítani.

81 A városgazdálkodás mozgalmas élete tárul elénk, ha megvizsgáljuk a ránk maradt különböző számadáskönyveket.

82 Ezek évtizedeken át visszatérő, vagy éppen speciális tételei a következők: múlt évi maradványok, beszedett különböző adók, belső regálé jövedelmek, katonai transzportoknak átadott termények ára és forspontok díja, a város készletéből eladott termények, eladott jószágok ára, elhullott állatok bőrének az ára, az árendás földek kiosztott parcellái alapján befolyó bérek, az árendába adott halászat, bolt, mészárszék díja, különböző büntetésekből befolyó pénzek, téli legelőért, idegenből jött polgárok befogadásáért (incorporatio). A bevételi naplókból tudjuk meg, hogy a „város verbungossai"nak költségeit a város megelőlegezi s ezt a katonaság visszafizeti. Hasonlóképpen a besorozott rekrutáknak járó 18 forint előleget is. A kifizetések (erogatio) részben a bevételekből logikusan következnek, részben sajátos szükségletből fakadnak. Ilyenek: az adópénzek adminisztrálása a megyéhez, illetve a Káptalanhoz. Az árenda összegek a bérelt pusztákért. A katonáknak járó portiók, forspontok. A verbungosok (verbungos Farkas Márton, Szabó Péter, I. Kovács György), a mellettük levő legények (Kovács András, Pető Ferenc) fáradságokért. A különböző konvenciók. Az épületek karbantartása, a városháza szükségletei. Különböző ajándékok a megyei uraknak (teknősbéka, csík, vaj, rák,