Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)
II. A nép és a föld
ból." 241 A szombatnapi jövedelem az egyház fenntartását szolgálta. 242 A malom — mint általában a kisebb lejtésű folyókon — nem működhetett zavartalanul. Az 1760-as években a pelbárthidaiakkal pereskedtek. Előbb a pelbárthidaiak jelentik fel a kismarjaiakat, hogy azok a víz útját elzárják, majd a kismarjaiak vádolják a szomszédokat, hogy a Berettyó vizét más útra terelték, ami Kismarja községet áradás esetén elöntéssel fenyegeti. 243 Nem tudjuk, a per hogyan végződött, de a kismarjai tanács 1811-ben új vízimalom építésére kért engedélyt, mert a megváltozott vízszint miatt a régi malom nem működött. A vármegyén a kérvényt elutasítják, mert szerintük a rossz vízszintnek a pelbárthidaiak malma az oka, így elrendelik annak lebontását. 244 Nem tudjuk, mi lett az intézkedés következménye, de már 1827-ben két vízimalomról olvashatunk (felső malom, alsó malom), sőt ebben az időben száraz malom is volt már a faluban. 245 1833-ban a malommesteri állást megszüntették s ennek feladatát a molnárokra bízták. 246 1848 nyarán teljesen új vízimalmot építettek. 247 Az új malmot azonban nem sokáig használhatták, ugyanis az 1860-as években a Berettyó szabályozás következtében a régi malom csatornában a vízszint megváltozott. A kismarjaiak mérnökök tanácsát kérték. Geyer Lajos építészmérnök 1866-ban a malom alacsonyabbra építését javasolta. Verner Ferenc pedig egy speciális vízemelő zsilipet tervezett, mely a vízszintet automatikusan szabályozná. 248 Megépült-e a malom, nem tudjuk, de 1868 és 1871 között Lázár József és Kecskés János molnárok a kismarjai vízimalomban dolgoztak. 249 Az utolsó malom 1872-ben épült s ez kb. az első világháborúig működött. 250 A malomgödör és a malomárok ma is látható. Valószínű, hogy az 1896-os árvíz okozta rongálódást is átélte tehát. 251 A vízimalmok mellett nem volt számottevő Halász Ferenc száraz malma, de az 1890-es években felépült Zilahi Béla és Gönczi Dániel tulajdonát képező gőzmalom lassan megfojtotta a kezdetleges vízimalmokat és a szárazmalmot is. 252 A gőzmalom egy gépésszel s két-három molnárral működött. Korszerű tisztítóberendezéssel s hengerszékkel őrölt, de a kása őrlésére köveket is tartottak, sőt hidraulikusan működő olajsajtolót is beszereltek a tulajdonosok. A malom meghajtására az első világháború után generátorgázmotort alkalmaztak. A mindenkori tulajdonos látta el a malommesteri teendőket. Az anyakönyvek tanúsága szerint a molnárok ritkán gyökeresedtek meg itt a faluban; néhány évi itt-tartózkodás után eltávoztak. Egyedül az 1800-ban molnárságot viselő Szálai család ragadt itt s utódai mint kovácsok, kereskedők, parasztok érték meg korszakunk végét. A lakosságot kiszolgáló kisiparosok legnépesebb csoportját a csizmadiák teszik. A XVIII—XIX. században több mint harminc család űzte ezt a mesterséget. Közülük több generációkon itt élt és polgárjogot is szerzett, sőt 1826-ban Budai Sámuel csizmadia nemesi címet is viselt. Három család a tárgyalt időszakunk alatt végig itt élt a faluban (Nagy, Varga, Kéri), legtöbben azonban legfeljebb egy-két generáción át maradtak itt. Soknak származási helyét is ismerjük, 253 legtöbbjüknek azonban sem eredetéről, sem további sorsáról semmit sem tudunk: jöttek s néhány év múlva eltűntek az ismeretlenség homályában. Az anyakönyvek bizonysága szerint tősgyökeres helyi lakosok ritkán adták gyerekeiket csizmadiának. Legfeljebb abban az esetben, ha gyengének találták a mezei dologra. 254 Emiatt a csizmadiák közül igen kevésnek lehetett polgári joga. A több generáción át itt élő Benke Nagy és Fóris család 1835-ben csak zsellérként kapott telket a Szigetkert osztáskor s nem vehetett részt az önkormányzati választásokon. 255 E kis falusi mesterek, bár mesterségüket szabályszerűen kitanulták, legtöbbjük
