Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

Szegényparaszt háza (1900) számtalan eltérést tapasztaltunk. Ezek közül csupán a tiszta szoba kialakításához vezető elrendezést említjük meg, amikoris az ágyakat — polgári szokás szerint — a szoba középső részén helyezték el, így az asztal az ágyak végéhez került. A két világháború között sokan nyáron, amikor a főzést a nyárikonyhában bonyolíthatták már le, a szobát átrendezték a fenti polgári rend szerint, télen, amikor beköltöztek, visszaállították a hagyományos rendet. A házberendezés és elrendezés szemléltetésére idézzük Bábolnai Mihály 1805-ből való részletes inventáriumát.

172 A közölt inventáriumból megállapítható, hogy a leltározás topográfiai rendben történt s a tárgyak sokasága megfelelő bútordarabokhoz köthető. Az egykor népes család emlékét az első káz-ban két mennyezetes nyoszolya, egy fekete nyoszolya és a tolóágy őrzi. Az ekkor már özvegy gazda a szúnyoghálóval ellátott „fekete nyoszolyán" aludhatott, hiszen a többi ágyba nagyszámú fölös ágyneműt is bevetettek. A szoba többi bútordarabjai a három fogas, valószínűleg polcokkal, hiszen rajta helyezhették el a 23—34. tétel alatt felsorolt tárgyakat. Volt a szobában két almáriom. E kis polcos szekrények egy-egy példánya ma is megtalálható régi házakban. Egyikben főként asszonyi kelméket, másikban használati tárgyakat tartottak (48—73. tétel). A szoba központi helyén állhatott a fenyőfa asztal, a nagy fenyőfa láda, mely tömve volt ruhaneművel, szőttesekkel (76—106). Volt még a szobában 10 karszék (valószínűleg csak háttámlás székek lehettek ezek), 2 zsámoly és egy sasos kis szék. Fontos szerepe lehetett a fogasoknak azért is, mert rajtuk közel 30 értékes tárgyat és 8 ruhadarabot tartottak. A használati tárgyak egy részét bizonyára szegre akasztva tartották (riszáló, orsó, nyújtófa stb.). Az