Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

A felsorolt háztípusok azt bizonyítják, hogy itt — legalábbis a XX. századot megelőző időben — nem beszélhetünk ún. tiszta szobáról, hanem a ház minden része ki volt használva. A kétosztatú házban a főzés régebben mindig a konyhában történt, gyakran a kemencében. A konyhai tüzelők megszűnése után rendszeresen a szobai tűzhelyen főztek. A szoba lakó-, munka-, és kultikus tér volt, ahol az év nagy részében — a legényfiúk kivételével — együtt hált a család. A legények törvényszerűen az ólban háltak. így a család létszámának megfelelően 2—3 ágyat, szükség esetén az ágy alá tolható ún. tolóágyat használtak, de a gyerekek még így is a kemence melletti j-»/-ban, a csecsemők a bölcsőben kaptak helyet. A házastársak egy ágyban háltak, a magánosan maradt öregek az ajtó melletti egyszerűbb ágyon. A háromosztatú ház előnye az volt, hogy az idősebb nagyszülők vagy éppen a fiatal házasok így külön szobába költözhettek. (Az uccai szobát nagy káz-nak, a hátulsót kis ház-nak nevezték.) A két ház szerkezeti beosztása hasonlított egymásra. A kis ház abban az esetben, ha az öregek elhaltak, és nem volt fiatal, ki új családot alapíthatott volna, átalakulhatott kamarává. Ha azonban a háromosztatú ház már eredetileg is kamarával bővült, akkor a család létszámának minimálisra apadásával mód volt az ún. tiszta szoba kialakítására. Ez a szokás főként az első világháború után vált divatossá. A szoba belső kialakításában mind a nagy-, mind a kisházban megtalálhattuk a sarokpadossarok asztalos és a közepén elhelyezett asztalos megoldást.

171 A két főtípustól azonban a családtagok száma s vagyoni helyzete szerint gyűjtéseink idején már Nádtető javítás 7* 99