Varga Gyula: Egy falu az országban (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 33. Debrecen, 1978)

II. A nép és a föld

kis kamarát nyertek. Módosabb portákon a tornácot kb. 120 cm magas deszka könyöklő-vei kerítették körül, melyen díszes verécén át lehetett belépni. A tüzelő berendezések a XVIII. század eleje óta legalábbis kétfajta orientációt mutatnak. A pitarban a XX. századfordulóig egyértelműen megtalálható volt a szabad kémény, alatta középen a nyílt, kerek, vagy szegletes tüzelő padka, melyen a nyílt tűz mellett fazékban főztek.

165 A nyílt tűzhelyek jellegzetes vas támasztó állványát itt következetesen vasmatská-nak nevezték. Ebben az időben — vagyis a XVIII. században — a szobában kemence volt, de mellette minden valószínűség szerint megmaradt az erdélyi típusú kandalló is. Ilyen tüzelő együttesekkel még a XIX. század első felében is találkozhattunk.

166 A XIX. század közepétől a nyílt konyhai tűzpadkát fokozatosan elbontották, illetve funkcióját részben átvette a kemence szája előtti kisebb méretű tűzpadka. Ezt az átalakulást szintén hatósági intézkedések sürgették, mivel már a XVIII. század második felétől kezdik szorgalmazni, a XIX. század végén pedig kötelezően előírják a szabad kémények leboltozását.

167 Ezután tehát csak a kemence füstelvezetője alatt éghetett már szabad tűz. A szobai kandalló meglétére 80—90 éves emberek még emlékeztek, tehát ez is a múlt század végén alakult át zárt tüzelésű spór-tá (sparhelt), melynek vas lapjain főzni lehetett, a tűztér végéhez épített ler-ben pedig sütni. Eleinte e spórokat is vályogból, téglából házilag készítették. E házi alkotmányokat a századforduló táján népszerű, vasból gyárilag készült ún. csikóspór nem tudta kiszorítani. Komoly ellenfelei csak az 1930-as évek végén falura lekerülő Egykori gazda porta. Hátul istálló. 7 Egy falu az országban 97