Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A Magyar Grammatika

— E részben úgy ítéltük, helyesebben nem cselekedhetünk, mintha legelsöbben is egy Magyar Nyelv tanító Könyvecske írása végett teszünk fel jutalompénzt, kérvén sőt ugyan unszolván minden érdemes hazafiakat, akiknek mind idejek, mind ahhoz megkívántató készületek vagyon, ne tiltsák fáradtságokat, melyet meg kell vallani, egy jó magyar nyelv tanító könyv hazai nyelvünkön való kidolgozása kíván. — Mi ugyan oly jutalmakat nem ígérhetünk, mint milyenekkel Anglia és Franciaország nagyra született fiait a tudományoknak s mesterségeknek előbbmozdítására serkenti, avagy már dicséretesen tett próbáikra nézve megtiszteli: ajánlunk ugyancsak nagy örömmel 20-húsz aranyokat és költségünkön kinyomtatandó munkájúkból 150 exemplárokat azon hazája tiszta szeretetével gerjedező úrnak, akinek munkája a közönséges egyenes ítélettétel által az idő szerént leghasznavehetőbbnek fog ítéltetni. — A hazafiúi kötelességnek teljesítéséből származó öröm s dicsőség kipótolja egy jószívű magyarnál az általunk feltett jutalomnak hiányosságát. Hátha azonban a mi mozgolódásunk szemlélésére alkalmatosságot fognak venni hazánk oszlopemberei is arra, hogy szülöttök földje kebeléből reájok áradó áldások egy részecskéjét a hazának feláldozni oly drága kincsnek számára való megszerzése által ne sajnálják, minemű lenne egy jómóddal készülendő Magyar Grammatika, majd azután egy gazdag Szótár és a gondolatoknak magyar nyelven lehető előadását tanító munka, melyek által elkészíttethetnénk nyelvünk, szintén úgy, mint az orosz nyelv elkészült I. Péter császár idejétől fogva, oly nyelvnek, amelyen ne csak beszélleni, hanem írni s tanítani is lehessen alkalmatosan. A Grammatika írásának módja eránt távol legyen tőlünk, hogy mi regulákat akarnánk szabni az olyan bölcs fejeknek, akikről magunk is örömest kívánunk tanulni, és mindazokról oktatást venni, amelyek Hadi Történetek nevezetet viselő írásunkban, előttök megjobbítására valóknak látszanak. Bátorkodunk mindazáltal jelenteni, mely igen óhajtanánk, hogy a készítendő Magyar nyelv tanító könyvben minden részei egy talpra esett Grammatikának, a lehetségig való tökéletességgel jól megmunkáltassanak, hogy a tudós író az eredeti szónak vizsgálásába s kitanulásába béereszkedjen; azoknak tulajdon értelmeket kitapogatni, a rajtok esni szokott külömb-külömbféle szükséges változásokat fundamentomosan megmagyarázni, az azokból lett s lehető származásoknak módjait világosan felfedezgetni és mindezeknek azután bizonyos s amennyire lehet közönséges regulákat szabni igyekezzen. — Továbbá, hogy a szók öszverakásának módját is más esmeretesebb nyelvektől megkülönböztetve, értelmes regulákba foglalja. — így cselekedjen a szóknak helyes leírásának, azoknak az írásban egymástól való megkülönböztetésének és röviden vagy megvonva való kimondásának módjával is. — Mindezeken kívül, kikérjük, adja ítéletét a más nyelvekből kölcsönzött szók eránt, melyeket gondol azok közül szükségeseknek a megtartásra, s hogy lehetne azokból nyelvünk természetével legmegegyezőbben a szóknak más nemeit is formálni. — A deák igéket: declinatio, conjugatio sat. vagy meghagyhatja, vagy pedig magyarra is fordíthatja. •— Az ilyen készületű Magyar Grammatika kétségkívül azt cselekedné, hogy ezentúl elébb lenne átaljában a magyar ifjúság jó magyar, mint jó deák, vagy jó német: mivel született nyelvét már nemcsak hallo-