Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)
A Magyar Grammatika
másból és annak természetét nem csupán a más nyelvekkel való munkás és unalmas egybehasonlításból kellene megtanulni, mint kellett jobbára ezideig, de ez cselekedné, hogy az olyan magyarok is magokba térnének, s felindulnának nemzetek nyelve tanulására, akik eddig született nyelvekkel annyira nem gondoltak, hogy jó németek, franciák s olaszok voltak, csak magyarok nem, és talán a magyar nyelv tanulásával jobb magyar vér is férkezne beléjek. De végre az idegen nemzetek sem tartanák többé szép s jó útmutatás által könnyen meg is tanulható nyelvünket egy regulátlan, pallérozatlan s a nehézségére nézve a chinaival vetélkedő nyelvnek. Akik tehát az érdemes tudósok közzül hazájukért egy ily hasznos, sőt ez idők szerént éppen elmúlhatatlanul szükséges könyvnek készítésére magokat eltökéllik, méltóztassanak becses munkájokat a jövő esztendőben júliusnak 13-dikára, az akkor itt Leopoldvárosában esendő Margarita vására alkalmatosságával — valamely szimbólum alatt, egy ugyanazon jel alatt lévő és az érdemes írónak nevét magában foglaló pecsételt levéllel — felküldeni. A levél mindaddig fel nem fog nyitódni, míg a felküldendő munkák kivizsgálásának s megítélésének vége nem lesz. — Akkor is csak a nyertesé. — Hogyha pedig még ezúttal egész grammatika írásához nem akarnának egyen-egyen fogni, kedves hazánkfiai, hanem csupán egy vagy más részét különösen kidolgozni, mely részekből készülhetne azután jövendőben az egész grammatika; mi ereszben a tudós uraktól függesztjük fel a dolgot, úgy cselekedjenek, s dolgozzanak hazájok boldogságára, amint magoknak legjobbnak s legelőmenetelesebbnek fog tetszeni; csak hogy kikérjük, hadd lehessünk egyik vagy másik szándékról eleve bizonyosok." (I. 281—288.) A meghirdetett pályázat nem okozott félreértést, félremagyarázást, hanem lelkes támogatóra talált, november 20-án már jelentették lapjukban: .Pécsről egy nagylelkű hazafi 30 aranyokat ajánlott közelebb egy rövid időn megnevezendő hasznos könyvnek magyar nyelven való kidolgozására serkentő jutalmul. — Mi nagy megjutalmaztatás gyanánt tartjuk, hogy hazánknak szentelt szíves törekedésünk alkalmatosságot szolgáltatott oly munkás hazafiúi szeretetnek felgerjedésére, mely ha más magyar szívekbe is, amint óhajtjuk, beférkezik — bizonnyal napja derülhet még nemzetünknek." (I. 528.) A Pécsről feléjük nyújtott segítő kéz Nunkovics György püspöké, akinek Göröghöz 1789. december 10-ikén írt levelét Márton tette közzé az életrajzban: „Meggondolván egy jól elkészült Magyar Grammatikának felettébb hasznos, sőt nyelvünk ékességének előmozdítására elkerülhetetlenül szükséges voltát: eltökéllettem azontúl magamban, hogy részemről 30 arannyal pótoljam azt a jutalompénzt, mellyel az urak serkentik hazánk tudósait egy jó magyar grammatikának írására. A 30 aranynak általadása eránt már tettem is rendeléseket. — Cselekedetem bármi dicséretes is, vajon nem adósság-e, mellyel tartozom hazámnak? Nem kötelességem-e, melyre kötelez mind a levegő, melyet szívok, mind az az édes első szó, melyet magyarul ejtettem? És mi az ilyenekből egy ritka dicsőséget űzünk? Távol legyen. Kapjanak ily tömjénen, akik füsttel élnek. Én velősebb eledelhez szoktattam ínyemet. .. Én akár a nevelést, akár az ország históriáját s törvényét hasznosan tanító könyveknek, akár pedig az olyanoknak,
