Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A nevelő

használta fel, s elkísérte a nádort Oroszországba, amikor Mária Pavlovna (1783—1801) nagyhercegnőt feleségül vette. Kolonits László rövid életű volt »élete legszebb virágjában ragadta el.. . a halál.« (Márton 21.) Görög kiváló nevelési módszerének és széleskörű műveltségének hamar híre ment Bécsben. ». . . csak kevés ideig lehete Görög nevelői foglalatosság nélkül. Volt nevendékje ugyanis mind tudományos kimíveltsége, mind kedveitető nyájas viselete által magát jelesen megkülönböztetvén, Görög mint ügyes és szerencsés nevelő nagy figyelmet vont magára, úgyhogy őtet csakhamar 1795-ben herceg Eszterhazy Miklós

2 fiának, az ifjú herceg Eszterhazy Pálnak

3 nevelőül választotta.-" (Márton 21.) Az Esterházy-családnál betöltött szerepéről Hajnal István a családi levéltárban végzett kutatás alapján tudósít bennünket.'

1 Ebből világos, hogy Görög Demeter fejlődésében nagyon fontos a családnál Bécsben és a Kismartonban töltött idő, amely csaknem hét esztendeig tartott. »Tekintélyt és becsülést vívott ki magának . . . Feladata inkább erkölcsi volt, mint tudományos. Tehát teljes egyéniséget kívánt. Itt bontakozott ki az újságírásban gyakorlott s egész Európa problémáival ismerős széles látókörű k'ultúrpolitikus előtt további feladata. A család híres képtára, könyvtára, levéltára és fényes udvari élete biztosította számára a fejlődés lehetőségét. Tanítványának oktatásával és nevelésével saját magának fejlesztését is kiválóan végezhette. 36 évesen került az Esterházyakhoz nevelőnek, s a családtagok és a fényes udvar igen megbecsülte, »kormányzó« néven emlegették, mert nemcsak tanított, hanem a többi tanítók munkáját is ellenőrizte. A családi levelezésben elismerő nyilatkozatok maradtak fenn munkájáról. Különösen tanítványának nagyanyja. Lichtenstein hercegnő becsülte sokra, s unokáját figyelmeztette: »oly kormányzó vezet, akinek tudománya és elvei máris általános elismerést és csodálatot arattak.^ Az ifjú herceg édesanyja nem mindig értett egyet Görög szigorú nevelési elveivel, de tisztában volt munkájának fontosságával s fiának ezt írta: »Görög drága kincstár, használd szíved gazdagítására.« Maga Esterházy Pál naplójában a Göröggel töltött időszakról így emlékezett meg: ». . . oly korszak virradt reám, mely mindig felejthetetlen lesz előttem, amikor tudniillik addigi nevelőm (Benoit hollandi származású) eltávozott és Görög jött hozzám. Ezt az időpontot valósággal második újjászületésemnek nevezhetem. Görög az én második, s voltaképpen egyedüli nevelőm, az 1796-ik évben került hozzánk, amikor az ifjú Kolonits gróf nevelését becsülettel befejezte. Kilenc éves voltam akkoriban. Értett ahhoz, hogy a magatartásával megnyerje egész odaadásomat. Görög a becsület embere volt, eltelve a vágytól, hogy jót alkothasson. Nemes szív, tele hazafisággal. Elfelejtem szívesen, sőt inkább fáj is nekem, hogy túlságos buzgalmával a jó iránt és sztoikus alapelveivel néha szomorú órákat okozott nekem, s ezért sokszor igaztalan voltam vele szemben. Bizonyára csak javamat akarta. Örök hála legyen neki szívemben. A legjobb úton vezetett, hogy minden szükséges téren kellő műveltségem legyen. Csak azt nem nyújthatta, amit közönségesen világismeretnek nevezünk, mert saját magának sem volt alkalma a világot kellően megismernie. De ami a szilárd alapvetést illeti, mind a tudományokban, mind az alapelvekben végtelenül sokat köszönhetek neki. Tüze gyakran elragadta, voltak is néha heves jele-