Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A nevelő

netek közöttünk. Értett ahhoz, hogy mindég ügyes és a tanulmányszakokban jártas tanítókat szerezzen mellém, és ha valamikor bármiben is nem felelnék meg egészen, bizonyára nem az ő hibája lesz. Egész csöndban éltünk így, nyáron többnyire Kismartonban, tanulással foglalkozva anélkül, hogy valami megjegyzésre méltó előfordult volna. In puncto nőnem, meglehetős szigorúan tartott. Sztoikus szigora •— az egész nálunk töltött időben e tekintetben maga is híven ragaszkodott elveihez — est admiranda sed non scio, an imitando (vei imitabilis). Ülő életmódja és kivált a túlságosan sok munka igen aláásta egészségét. De szép ismeretekre is tett szert különböző tudományokban, nevezetesen a földrajzban, pedagógiában, antropológiában. Anyámmal nem mindig harmonizált egészen, inkább nagyanyám szigorúbb alapelveivel. Mennyibe volt igaza s mennyibe nem. nem akarom vizsgálni, de hogy mindig jót akart az kétségtelen. Ez lehetett egyik oka annak is, hogy elhatározta magát a tőlünk való elválásra és hogy az udvarnál az ötéves József főherceg nevelését vállalja el. Különben is mindig észrevettem, hogy van valami előszeretete az udvar iránt. Eleinte a trónörökös nevelésével kecsegtették, de az ármány elütötte tőle. Hiszem, hogy sok szeretet és hajlandóság volt benne irántam is. különösen azonban hazája iránt. Nem is hagyott volna el engem soha. ha kiszemelt utódjában második énjét meg nem találta volna.« A hercegi háztól munkája után »illendo penzio« járt Görögnek. Felvetődik az emberben a kérdés; hogyan került a császári udvarba. Erről a leghitelesebben Márton tájékoztat bennünket: »IV. Ferdinánd nápolyi király hitvese Karolnia, Mária Terézia császárné leánya, és Mária Terézia ausztriai császárnénak anyja,

5 1802-ben Bécsben mulatván, két leányával u. m. Krisztinával, későbben szardíniái királynéval, Amáliával, a mostani francia királynéval és fiával, Leopold szalernói kir. herceggel, gyakorta meghívott gyermekeihez, udvari körbe (cercle) több főrendű ifjakat. Ezek között az ifjú herceg Esterházy Pál sok tekintetben magára vonván a királyné figyelmét, kívánta tudni, ki legyen az ifjú herceg nevelője. A nagyeszű és mély belátású királyné több ízben magához hivatván Görögöt, vele a nevelésről és tanítás módjáról sokat beszélgetett, s ennek következésében őtet, s mint áltáljában sokaktól különösen is dicsértetett szerencsés nevelőt és munkás érdemes magyar hazafit Ö Felségeknek a Császárnak és Császárnénak kegyelmekbe ajánlotta. A következő 1803-ik eszt. elején magához hivatván Ö Felsége a császár Görögöt, reábízta, hogy készítsen egy tervet (plánumot) a kis főhercegnek, nevezetesen pedig a koronaörökös főhercegnek majdan munkába veendő nevelése és taníttatása módja felől. A benyújtott nevelés terv Ö Felségének kegyelmes helyben hagyását megnyervén, Görögöt udvari nevelővé méltóztatott kinevezni. A nevelés plánumát, monda a császár, annak szerzője, mint már tapasztalt nevelő, legjobban végre tudja hajtani. Váratlanul lepte meg Görögöt egy ily fényes hivatalra lett kineveztetése. De a hercegi ház eránt viseltetett indulatjától vezéreltetvén érzései, azonnal esedezett Ö Felsége előtt, hogy míg az ifjú herceg attya az ő helyébe valakit választana, kit az eddig folytatott nevelés módjába beavat-