Molnár József: Görög Demeter (1760-1833) (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 30. Debrecen, 1975)

A nevelő

A NEVELŐ Első helyen kell erről a hivatásáról megemlékezni, hiszen négy évtizeden keresztül főhivatásának számított a nevelés. Tanulmányainak folytatása közben több iskola nevelési módszerét megismerte (Debrecen, Ungvár, Nagyvárad, Bécs) s mint jól felkészült jogász nagy vonzalmat érzett a pedagógusi pálya iránt. A XVIII. század végén a Bécsbe kerülő magyar köznemes ifjaknak kevés lehetősége volt az ottani megélhetésre. A legkiválóbbakat, akiket megyéjük támogatott, a testőrségbe küldték, aki alkalmas volt rá, az a Bécsben székelő országos hivataloknál helyezkedett el, s a többiek főként nevelői munkával keresték meg kenyerüket, mert a hazulról kapott anyagi támogatást igen gyorsan felemésztette a drága világváros. Görög Demetert a nagyváradi jogakadémiáról Bacsinszky András 1783-ban Bécsbe küldte, s abban reménykedtek, hogy a jogi egyetem elvégzése után a magyar kir. kancelláriánál vagy az udvari haditanácsnál fog hivatalt kapni. 1787-ben azonban a kancellária elutasította kérését »írása nehezen olvashatósága^ miatt, s így ez a reménység füstbe ment. Kénytelen volt ő is korrepetálással és tanítással foglalkozni, amit nagy igyekezettel és rátermettséggel végzett. A Bécsben élő magyar arisztokrata családok ebben az időben gyermekeiket már a magyar nyelv tanulására is szoktatgatták, de a tanító mestereknek nem nagyon állott megfelelő segédkönyv rendelkezésére, aminek segítségével oktathattak volna.

1 Görög Demeter a ^tanítói foglalatossága közben szerzett tapasztalásának« jó hasznát vette, mert »idovel egy alkalmatos magyar grammatika kidolgozására, Kerekes társával együtt jutalmat tett.* (Márton 8.) ^Csakhamar azonban jó alkalmatosságot nyert Görög tudományos tehetségének kifejtése s haszonra fordítása által jövendő szerencséjét megalapítani, mert a munkácsi püspök, Bacsinszky ajánlására gróf Kolonits László mellé nevelőnek s egyszersmind tanítónak felvétetett. — Ezen új pályáján adta első remekét nevelői és tanítói szorgalmának, valamint esméreteinek is.« (Márton 8—9.) Kolonits László nevelése közben a maga ismereteinek kibővítésére is nagyszerű alkalma nyílt, amikor tanítványával Magyarország 15 vármegyéjét bejárta. Ebben »a hazai utazásban fő célja vala Görögnek, hogy minekelőtte a nevelést végezvén, s az ifjú gróftól megválna, az országnak egy részét vele megesmertesse, s idővel ha nevendékje a haza szolgálatába lépne, ezen utazásában szerzett esméreteit és tapasztalásait hazájának annál nagyobb sikerrel hasznára fordithassa.« (Márton 20.) Ez az utazás felkeltette Görög érdeklődését a magyar táj iránt is, s mivel nagyon nagy hiányt jelentett a tájékozódásban, hogy nem volt Magyarországnak megfelelő térképe. Tervbe vette ilyennek készítését, amit később valóra is váltott. 1795-ben befejezte az ifjú Kolonits László nevelését s a család jó munkájáért esztendőnkénti 100 arany »penzioval« tisztelte meg fáradozásaiért. Tanítványa a szerzett tudást, mint József nádor (1776—1847) kamarása