Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok II. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 29. Debrecen, 1975)

Ditrói Béláné: A sumeni Ecsedi emléktábla leleplezése

Ditrói Béláné, a debreceni Déri Múzeum íőrestaurátora A sumeni Ecsedi emléktábla leleplezéséről Tisztelt ünneplő közönség! Kedves Elvtársak, kedves Barátaink ! A tisztelet és megbecsülés érzésétől áthatva állunk itt, hogy megemlékez­zünk dr. Ecsedi Istvánról, Sumen testvérvárosának, Debrecennek kiemelkedő egyéniségéről. A külföldiek ezrei Sument a pompás látnivalóért, nevezetességeiért: az impozáns Tambül-dzsámiért keresik fel. Nekünk, magyaroknak a sok látni­valón kívül az 1848-49-es magyar szabadságharchoz fűződő emlékei révén külön vonzerőt jelent. Mi debreceniek, ezen túlmenően, városunk jeles tudó­sa, Ecsedi István emlékének is adózunk Sumenben. Az Önök ismereteit szeretném néhány mondattal kibővíteni, hogy megfe­lelően tudják értékelni azt az embert, aki a maga egyszerűségében idegenkedett minden nyilvános szerepléstől. Ecsedi István 1885-ben született Debrecenben, s ott is halt meg 1936-ban. Egyetemi tanulmányai elvégzése után került a debreceni Déri Múzeumhoz 1911-ben, ahol előbb mint néprajzos muzeológus, majd 1929-től haláláig igaz­gatóként működött. A múzeumi munkában eltöltött negyedszázad alatt ener­giától túlfűtve, lankadatlan munkakedvvel, egyre fokozódó tempóval dolgozott. Huszonnégy önálló tudományos műve mellett különféle folyóiratokban, év­könyvekben, napilapokban számtalan népművelő, ismeretterjesztő cikke jelent meg. Tanulmányai, dolgozatai, gazdagon illusztrált könyvei kimeríthetetlen tárháza ma is a kutatóknak, akik szinte valamennyi írását a néprajztudomány valamennyi területén forrásmunkaként használják. De ízes, zamatos, egyéni humorával, meglátásaival teli művei kellemes szórakozást is nyújtanak az olvasni szeretők széles táborának is. Elévülhetetlen eredményeihez tartozott, hogy a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményét nagyszerűen fejlesztette. Az általa gyűjtött anyag lett az alapja az 1930-ban megnyílt első nagy múzeumi kiállításunknak, és a kiállítás mel­lett kialakított raktárnak. A tárgyakat nemcsak felkutatta és összegyűjtötte, hanem azokat a tudós készségével, rendszerességével feldolgozta. A használati darabok mellett páratlan szorgalommal hordta össze a folk­lór-anyagot is. írásaiban nagyszerűen kapcsolta a gazdag néprajzi megfigyelé­sekkel teli életkéoeihez a filozófiai, művelődéstörténeti és társadalomtudomány eredményeit. Tudós ember volt, szakmájának európai hirű művelője, példátlan becsületességgel és alapossággal végezte munkáját. Pihenést nem ismerő élete során nagy utazgatásokat tett külföldön is. Kül­földi utazgatásaival, híres múzeumok, könyvtárak meglátogatásával tapasz­talatait, látókörét igyekezett tágítani. Hazai gyűjtőútjaihoz hasonlóan külföldi útjairól is hosszú cikksorozatokban, vagy képekkel illusztrált önálló kötetek­ben számolt be. A lappoktól kezdve az északi államokon át Egyiptomig és a

Next

/
Thumbnails
Contents