Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Dankó Imre: Néhány szó a plovdivi hajdú-monográfiával kapcsolatban a hajdúkutatásról

Dankó Imre Néhány szó a plovdivi hajdú-monográfiával kapcsolatban a hajdúkutatásról Az 1969-ben kiadott plovdivi hajdú-monográfia csak most jutott el hozzánk. Tanulmányozása több, a magyar hajdúkutatásban is érvényesíthető szempontra hívja fel a figyelmet. A Eucmpa IJeemKoea és AHŐpeü IleerriKoe által szerkesztett kis kötet (M.3 ucmopuama na xaüdymcmeomo e nnoedueKan Kpaü. Tl.ioe due, 1969. 112.) a bevezetővel együtt nyolc tanulmányt tartalmaz. Bisztra Cvetkova és Andrej Cvetkou a bevezetőben arról ír, hogy bár a bolgár hajdutmozgalom nagy jelentőségű a bolgár nép életében, a hajdúkérdés sok vonatkozásban még ma is alig kutatott. A bevezető sajátos bolgár nemzeti ügynek tünteti fel a hajdut-mozgalmat, annak nemzetközi összefüggéseivel nem foglalkozik. A Plovdiv környéki hajdúság történetéről két közlemény szól a monográfiában. Elsőnek Bisztra Cvetkova tanulmányáról kell szólnunk. Ez a XV-XVIII. századi Plovdiv-pazardzsiki hajdúság történetéről ad összefoglaló képet. A hajdúmozgalom kialakulását, kibontakozását kapcsolatba hozza a Plovdiv és Pazardzsik környéki tatár és egyéb (anatóliai) török telepítésekkel. Kevésbé foglalkozik a hajdú-mozgalom társadalmi, itt Bulgáriában is határozottan antifeudális tendenciáival. A mi hajdúkutatásunk szempontjából a tanulmány nagy érdeme lenne, ha a XV. században már fellépett, a török ellen a maga sajátos eszközeivel és módjaival küzdő bolgár parasztok, parasztkatonák nevét, elnevezését nyelvészetileg, egykorú adatok felsorakoztatásával egyértelműen tisztázná. A hajdút elnevezés ugyanis kérdéses a XV. században, sőt még a XVI-ban is. Amennyiben mégis a hajdút elnevezés élt volna, úgy a magyar hajdú szó eredeztetése és vele kapcsolatosan számos történelmi, de főleg társadalmi kérdés felülvizsgálatra szorul. Nagy értéke a tanulmánynak a hozzácsatlakozó kis okmánytár, valamint az, hogy a gazdag jegyzetanyag jól tájékoztat bennünket az általunk alig ismert bolgár hajdúkutatásról. Ivan Posov tanulmánya a ,,modern", a Plovdiv környéki XIX. századi hajdúmozgalomról ír, ami előkészítette és szorosan összeforrt a közel egy évszázaddal ezelőtti felszabadító háborúval. A tanulmány többször hivatkozik Kanitz Félixre is, aki a törökök pusztításairól, kegyetlenkedéseiről is figyelemre méltó feljegyzéseket, adatokat hagyott hátra. A tanulmány egyenként felsorolja a nevezetesebb plovdivi hajdúkat, ismerteti életrajzukat. A terjedelmes tanulmányt több egykorú és később készített kép, térképvázlat stb. illusztrálja. Sajnos, ezek általában tipográfiailag gyengék. Â tanulmányhoz járuló jegyzetanyag ugyancsak becses. A következő közleményben Borisz Csolpanov a bolgár hajdúk hősiességéről ír. Chriszto Dzsambov pedig a szrednagorai ,,jó vojvodáról" és emléke mindmáig való megőrzéséről, ápolásáról számol be. Hasonlóképpen a két kö-