Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Dankó Imre: Néhány szó a plovdivi hajdú-monográfiával kapcsolatban a hajdúkutatásról

vetkező cikk is egy-egy kimagasló, az emlékezetben mélyebb nyomokat hagyott hajdúról (Indzse-Marinko, Gencso Vojvoda) szól. Ezek az utóbbi közlemények átvezetnek bennünket a kötet felét kitevő, a Plovdiv környéki hajdúfolklórral foglalkozó részhez. Ivan C. Konjakov a következő, egyben a kötet utolsó, terjedelmes tanulmányában sok helyi hajdúének közreadásával, az egyes szövegek filológiai, de inkább történelmi elemzésével zárja a nagyon tanulságos monográfiát. Nem annyira a kötet tartalmi ismertetésével kívánunk a továbbiakban foglalkozni, mint inkább rá kívánunk mutatni a mi hajdúkutatásunk szempontjából is jelentős néhány mozzanatra. A legfontosabb talán annak megállapítása, hogy a Balkánon, közelebbről a bolgároknál is megindult a hajdú-kérdés intenzívebb kutatása. Ezt tanúsítja ez a monográfia is, ami ugyan csak a kérdés egyik helytörténeti vonatkozását tisztázza. Biztató az, hogy a bolgár hajdúkutatások sem maradhatnak meg ezen a szinten és egy bizonyos ismeretanyag, valamint kutatási szint elérése után nem nélkülözhetnek majd bizonyos tágabb kitekintést, a jelenségek szélesebb körű, nemzetközi összevetését. Ennek a folyamatnak, az összefüggések feltárásának megkönnyítése érdekében szükséges volna a magyar hajdúkutatások eredményei felől behatóan tájékoztatnunk a balkáni népek, köztük a bolgárok tudományosságát is. A magyar hajdúkutatás meglehetősen elöl jár.

1 Az eseménytörténet megismerésén már jóval túl van, feltárta a hajdúkérdés gazdasági, társadalmi, politikai, sőt etnográfiai indítékait, összefüggéseit is.

J Sőt a közelmúlt helytörténeti kutatásai, amelyek éppen országos viszonylatban is a Hajdúságban a legjelentősebbek, több új adat feltárásával, új következtetések megtételére adtak lehetőséget, például a volt hajdúvárosok XVI. századi lakosságának továbbéléséről, a hajdúk etnikai összetételéről, valamint a magyar és a balkáni hajdúk közti alapvető különbözőségekről." A sok különbözőség közül ezúttal, tekintettel a plovdivi hajdúság monográfiájának arra a jellegzetességére is, hogy a Plovdiv környéki hajdú-folklórral foglalkozik legbehatóbban, csak egyre térünk ki. Arról az alapvető különbözőségről feltétlenül tájékoztatnunk kell a balkáni hajdúkutatókat, hogy nálunk nincsen érdemleges, említésre méltó hajdú-folklór. Viszont a balkáni népek mindegyikének széles körű, magas művésziségű, rendkívül gazdag, ma is élő, azaz variációkban tovább fejlődő hajdú-népköltészete van. A balkáni hajdúfolklór két alapvető ok miatt gazdagabb és ma is élő, elevenebb, mint a mienk 1 Dankó Imre: A hajdúkutatás jelenlegi állása és feladatai. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1962-64. (Szerk.: Béres András, Debrecen, 1965.) 47-57. 2 Szabó István: A hajdúk 1514-ben. Századok 84. évf. 178-198.; Uő. : A hajdúság kialakulása (Debrecen, 1956); Balogh István: Adatok a Hajdúság XVI. századi népi összetételéhez. Ethnographia, LUI. évf. (1942.) 37-41.; Dankó Imre: A hajdú-etnikum kérdéséhez. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1958. (Szerk. : Béres András, Debrecen, 1959.) 77-83. - Vö. : Balogh István: Hajdúság (Budapest, 1972). 3 Dankó Imre: A hajdúság eredete. In: A hajdúk a magyar történelemben. I. (Szerk.: Módy György, Debrecen, 1969) 3-12.; Uő. : A délvidék és a hajdúság. A pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1966. (Szerk.: Dankó Imre, Pécs, 1967) 179-190.; Zimányi Vera: Adatok a dunántúli hajdúk történetéhez. Századok 94. évf. 286-302. - Lásd: Hajdúnánás története (Szerk.: Rácz István, Hajdúnánás, 1973.); Hajdúdorog története (Szerk.: Komoróczy György, Debrecen, 1970); Uő. : Hajdúhadház múltja és jelene (Gyula, 1972.); Uő. : Tanulmányok Sarkad történetéből (Sarkad, év n.); Hajdúböszörmény története (Szerk.: Szendrey István, Debrecen, 1973.); Polgár története (Szerk.: Bencsik János, Polgár, 1974.); Hajdúszoboszló monográfiája (Szerk.: Dankó Imre, sajtó alatt). - Vö. : Szendrey István: Hajdú szabadságlevelek (Debrecen, 1971.)