Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése

kelt községeket, s a közvéleményt megnyerni. Az érvek lényegében felölelték annak a folyamatnak az állomásait, amelyet végigtekinthettünk : a szegénység és a pénzügyi bajok a közigazgatás javítását követelik, a Hajdúkerület a közigazgatás és a bíráskodás elválasztásával nehéz helyzetbe került, s a kerületi tisztikarnak az újoncozáson kívül egyéb teendője alig van. A kerületi székhelynek, Hajdúböszörmények a közigazgatása „valóban példányképe az ázsiai állapotnak", a kerületi tisztikar évente 26 400 forint fizetést húz. A vidék (tehát a csatolandó községek) Debrecen mellett való kiállására, annak dokumentálására rendszeresen közöltek vidéki levelezőktől származó leveleket, amelyek a Debrecen központú megye gondolatát támogatták. A Hajdúkerület Debrecen terve ellen korántsem tudott olyan érveket felsorakoztatni, mint azt Szabolcs megye ellenében tehette. Érveinek és kifogásainak döntő hányada már csak érzelmi motiváltságon alapulhatott, mely a történelmi múltból táplálkozott. Mint optimális eset tovább élt a Hajdúkerület változatlan fenntartásának eszméje :

39 „Ha a Hajdúkerületből valamit elveszünk vagy hozzáadunk - nem lesz többet Hajdúkerület" - mondották. A hajlékonyabb álláspont (ez egyben a hivatalos is) viszont a következőket vallotta: ,,A Hajdúkerület nem hal meg, de élni és virágozni fog az új Hajdúmegye czimán, ha a székhelye Böszörmény lesz. De meghal a Hajdúkerület és nem fog tovább élni az új név alatt Hajdúmegyében, ha a székhely nem lesz Böszörmény." A Debrecen székhely a hajdúk elnyomását fogja jelenteni: „Ha eddig nem voltatok jobbágyok . . . majd lesz benne módotok, ha Debreczen lenne a megye székhelye; hát nem ismeritek a debrecezni büszke polgárokat." Az egyetlen komolyabbnak tünő érvet a Kerületház létezése jelentette: „Böszörményben ott van a kerület roppant háza, elfér ott minden, nem kell rá költeni egy garast sem; eddig nemcsak fő kapitányunknak volt ott tágas lakása, de ha a városok küldöttjei kerületi gyűlésre bementek, azoknak is jutott ingyen szállás. Mind ettől elesünk, ha Debreczen lenne a székhely . . . Minden igaz hajdú meg fog emlékezni vérrel szerzett szabadságunkra." Az érvelés súlypontja tehát áttevődött a Kerületház létezésére. Mondanunk sem kell, hogy egy épület nem dönthetett el ilyen nagy fontosságú problémát; különben Debrecen városa ennek az érvnek a semlegesítésére felajánlotta a Fehérlő nevezetű vendéglőt. A Hajdúkerület eddigi küzdelme - rendkívül érdekes módon tulajdonképpen magának a Kerületnek a léte ellen dolgozott, ugyanis csak azt a gondolatot sikerült megvalósítani, elfogadtatni, hogy a Hajdúságban külön vármegyét állítsanak fel. E gondolat azonban végzetes hatásúnak bizonyult Hajdúböszörményre, mint székhelyre nézve. Debrecen terve, mindenekelőtt a Debrecen székhely gondolata ugyanis olyan nagy előnyöket kínált a hajdúvárosoknak, hogy azok előbb-utóbb hátat fordítottak Hajdúböszörménynek. Legfeltűnőbb volt ez a folyamat Hajdúszoboszló esetében. E város mindaddig messzemenően kiállt Hajdúböszörmény székhely gondolata mellett, míg arról volt szó, hogy elszakíthatják a térség természetes egységétől és Karcag fennhatósága alá rendelik. 1874 folyamán azonban a küzdelem már csak Debrecen, illetve Hajdúböszörmény között dúlt, így Hajdúszoboszló számára merőben új helyzet állott elő. A város ezért általános szavazattöbbséggel kimondta, hogy a Hajdúkerület álláspontját csak akkor támogatnák, ha „arról volna szó, hogy a Hajdúkerület névleg is szét daraboltassék, s ekként névleg is enyészet áldozatává legyen, s mint tervezte volt mi a Kun - a többi testvérvárosok Sza39 A fenti kijelentések a Hajdúkerülettel ellenséges Debreczeni Ellenőr hasábjain találhatók ugyan, de más megfogalmazásban a Hajdúkerület részéről is elhangzottak.