Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése

bölcshöz" csatolnának. E látképtől a város, ,,mint halállal ijesztő szörnytől" borzadt vissza, s ellene a végsőkig hajlandó lenne küzdeni. Éppen ezért, ha a Hajdúkerület Szabolcs és Bihar megyei községekkel gyarapodna, ,,kik egyidőben maguk is mint hajdúk szerepeltek" és e névre máig is büszkén emlékeznek, s az új megye Hajdú megye elnevezést nyerne, e megoldás ellen nem tehetnének semmi észrevételt, mert úgy látják, hogy a hat hajdúváros kerülete rövid enyészet után ,,egy erőteljes halhatatlan Hajdú megyei életre" ébredne. Ilyen körülmények között, tekintve azt, hogy Hajdúszoboszló a Hajdúkerület többi városától egészen elszigetelve, minden út és vasút nélkül él, s „egyedüli áruforgalmi helyünk a központon lévő Debreczen, mellyel alig van nap, melyen e vidék lakossága ne érintkeznék". Ezért egyedül „Debreczen van arra hivatva, hogy e leginkább nyers termékekből élő vidék" piaca legyen, s így Hajdúszoboszló a „tervezendő Hajdú megye székhelyéül" egyedül Debrecent tartja alkalmasnak.''

11 Erős ellenzéke támadt a Hajdúböszörmény székhely gondolatának Hajdúnánáson is, bár itt az ellenzékiség korántsem volt olyan látványos, mint Hajdúszoboszlón. 1875. szeptember 21-én tárgyalta Hajdúnánás városa Nagy Gábor helybeli lakos beadványát, amely a készülő megyerendezés' gondolatával foglalkozott. Debrecen tervét - érvelt a beadvány szerzője - „hozsánna kiáltásokkal" fogadták az érintett szabolcsi és bihari községek, de az iránti igényét „nyíltan kifejezte Szoboszló, ez eszmét örömmel melengeti kebelében Hadház és nem különben érez Vámos Peres lakossága". Félni lehet attól, hogy a Hajdúkerület megszűntével a város Szabolcs megyéhez kerülhet, s ezért - mivel a Hajdúböszörmény székhely nem valósulhat meg - „nem csak reánk, de az összes Hajdúságra nézve egy Debrecen székhellyel alakítandó Hajdú megye" lenne a legszerencsésebb. A beadvány írója ezután még a következőképpen igyekezett népszerűsíteni e gondolatot: „Debreczen az mely az önkormányzatnak és népjognak volt mindenkor tám oszlopa, Debreczen az, hol a Hajdúk szellemi kiképeztetésüket nyerték és nyerik, Debreczen az, melyet ha nem volna is, teremteni kellene."'

A A város képviselőtestülete nem fogadta el ugyan Nagy Gábor beadványát, de mintegy kompromisszumos megoldásként olyan határozat született, amelyben leszögezték, ha a Hajdúkerület terve nem sikerülne, akkor legyen Debrecen a székhely. Hajdúszoboszló a nánási határozatot úgy értelmezte, hogy az saját elképzelését támogatja; „Ezért örömmel veszi közönségünk tudomásul, hogy Nánás testvér város az . . . ügyet szintén támogatni igyekszik."'

2 Hajdúnánás nem volt elragadtatva a szoboszlóiak értelmezésétől, s ezért a város újra leszögezte álláspontját, amely szerint ragaszkodik Hajdúböszörmény székhelyhez, s ha ez lehetséges nem volna, akkor - Szabolcstól való féltében - helyesli a Debrecen székhely gondolatát.'

13 Hajdúnánás álláspontját a hajdúböszörményiek azonban mégsem vették jó néven, s úgy értékelték, hogy az Debrecen malmára hajtja a vizet.'' E meggondolásban valóban sok igazság is rejlett, hiszen e beállításban Debrecen, mint elfogadható székhely szerepelt. Végeredményben ez az állásfoglalás objektíve Hajdúböszörmény pozícióját gyengítette. 40 HBmL. V. B. 471 a. 4. Hszob. közgy. jkv. 1873. szept. 8. 41 HBmL. Hnánás jkv. 1875. szept. 21. 42 HBmL. V. B. 471 a. 5. Hszob. jkv. 1876. jan. 22. 43 Uo. Hnánás jkv. 1876. febr. 7. 44 Barcsa i. m. 256.