Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)
Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése
A Hajdúkerület sorsa természetesen nemcsak magát a hat hajdúvárost érintette, hanem a szomszédos törvényhatóságokat is. A szomszédok két vármegye - Szabolcs és Bihar -, valamint egy szabad királyi város - Debrecen voltak. A legtöbbet nyerhette Debrecen városa, amely siker esetén megyeszékhely lehetett, legtöbbet veszíthetett a Hajdúkerület és Hajdúböszörmény, amely kudarc következtében megszűnik törvényhatóság lenni, illetve elesik a székhely nyújtotta előnyöktől. Szabolcs vármegye jó alkalmat látott arra, hogy évszázados törekvését valóra váltsa és bekebelezze a hajdúvárosokat. Bihar nem gondolt területi terjeszkedésre, hanem megelégedett magyarlakta területeinek védelmével. Debrecen számára a kérdés azért is rendkívül fontosnak mutatkozott, mert joggal számíthatott arra, hogy hatalmas - egészen a Tiszáig terjedő - határa szintén rendezés alá kerülhet, s esetleg ez számára előnytelen következményekkel járhat. Az ország közigazgatásának belső átszervezésével párhuzamosan, annak szerves velejárójaként hamarosan szőnyegre került az ország törvényhatóságainak területi rendezése is. Több kísérlet után gróf Szapáry Gyula belügyminisztersége alatt hamarosan el is készült egy olyan rendezési terv, amely a Hajdúkerületet is érintette. E szerint a jövőben csak azok a törvényhatóságok számíthattak további létjogosultságra, amelyek a következő feltételeknek eleget tudtak tenni •}' 1. A központi kormány helyett a kiadásokat a felállítandó megyei házi pénztárak fedezzék. 2. A megyei (törvényhatósági) házipénztárak a megye (törvényhatóság) egyenes államadójának tíz százaléka felett rendelkeznek. 3. Szükség esetén a költségek fedezésére legfeljebb még további tíz százalék vethető ki pótadó formájában. 4. A városi kisebb törvényhatóságokat meg kell szüntetni, és a megyékkel egyesíteni. 5. Amely törvényhatóság ily módon nem tudja magát fenntartani, azt meg kell szüntetni, illetve más törvényhatóságokkal egyesíteni. 6. Az elszigetelt vagy feltűnően beszögellő területeket megfelelő kiigazítással meg kell szüntetni. A fenti alapelvek szerint a törvényhatóságok területi kiigazítását célzó terv az ország szinte valamennyi vármegyéjét érintette. A Hajdúkerület létét a törvényjavaslat megkérdőjelezte, s a hajdúvárosokat - Hajdúszoboszló kivételével - Szabolcs vármegyéhez készült csatolni. Hajdúszoboszló pedig a Karcag központtal tervezett Kun megye területét növelte volna. Mivel a tervezet az egész országra kiterjedt, a belügyminisztérium érthető okoknál fogva azt igyekezett titokban tartani. A készülő megyerendezés híre azonban mégiscsak kiszivárgott, s az újságok jóvoltából az a Hajdúkerület vezetőinek is tudomására jutott. A Hajdúkerület Bizottsága 1873. november 12-én értesült hivatalosan Sillye Gábor főkapitány beszámolójában a készülő rendezésről, s e hírek „rendkívüli ingerültséget" okoztak. 18 Az értesülések szerint a „Hajdúkerület törvényhatósági létének megszüntetése a magasabb körökben czélba vétetett". Bár Sillyét az első híreknél Budapesten megnyugtatták, a dolog mégis komolynak bizonyult; sőt ekkor szereztek első ízben értesítést arról is, ,,ami hírlapokban felemlítve sem volt - a Hajdúkerületnek Szabóles megyébe olvasztása csak17 Debreczeni Ellenőr, 1874. augusztus 12. 18 Hajdú-Bihar megyei Levéltár (továbbiakban HBml) IV. B. 754'. 1. Hajdúker. Bizotts. jkv. 1873. nov. 12.
