Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)
Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése
ugyan szándékoltatik". Ezért a Hajdúkerület közönségétől függ - olvashatjur a kerületi jegyzőkönyvben - hogy megadja e magát „a végzet sújtó akaratának . . . vagy miként a féreg is, ha éltét fenyegeti veszély, törekszik azt magától elhárítani." Ezért az a határozat született, hogy minden törvényes eszközzel küzdeni kell a Hajdúkerület megmaradásáért, törvényhatósági állásának megvédéséért. Küldöttséget kell meneszteni a királyhoz és az országgyűléshez, rá kell mutatni arra, hogy a kisebb törvényhatóságok megszüntetése igazságtalan, s annak erőszakos úton való keresztül vitele „képes megbénítani a lelket, s a közöny jégkérgével vonni be a szívet s kiirtani a hazaszeretetet". A Hajdúkerület megszüntetéséből különösebb anyagi előny sem származik, s a közigazgatás sem lesz gyorsabb a régebbi állapothoz képest. A Hajdúkerület egyenes adója évi 300 000 forint, s a költségvetésre csak 25 000 forintot használ fel. így nagyobb anyagi áldozatot hoz sok megyénél - hangzik az érvelés. Az oktatásügy a hajdúvárosokban ugyancsak fejlett, hiszen a hat város három gimnáziummal is rendelkezik. Ezért az igazsággal ellenkezne, hogy ily törvényhatóság csupán azért, mert területe a kisebbek közé tartozik „történelmi múltjával együtt erkölcsi és politikai halálra kárhoztassák". Hamarosan összeállították a fővárosba utazó küldöttséget is. A Hajdúkerület részéről Sillye Gábor vezetésével Weszprémy Gáspár, Szabó György és Pápay Imre indulhattak útnak a városok küldötteivel Budapestre olyan utasítással, hogy a belügyminisztériumnál és a királynál érjék el azt, hogy a „kisebb törvényhatóságok beolvasztásához való ragaszkodástól elállani kegyesen méltóztassanak." A hajdúvárosok messzemenően helyeselték a kerületi vezetőség határozottságát, s azt mindenben támogatásukról biztosították. Hajdúnánás kivételével a küldöttségbe mindnyájan küldötteket jelöltek ki. l!l A városok magatartása a törvényjavaslattal kapcsolatban teljesen érthető is volt, hiszen a készülő rendezési terv a hajdúvárosok számára ténylegesen nagy hátránnyal járt volna. E téren messzemenően támogató álláspontot foglalt el Hajdúszoboszló is, pedig az a későbbiekben a legmerevebben szembefordult a Hajdúkerület hivatalos elképzeléseivel. Magatartásán nem csodálkozhatunk, hiszen a megyeszékhelynek kiszemelt Karcag polgármestere annyira biztosnak érezte a miniszteri tervezet megvalósulását, hogy előzetes tájékozódás végett Hajdúszoboszló meglátogatását is tervbe vette. A város közgyűlése azonban úgy határozott, hogy bár a karcagiakat udvariasan kell fogadni, határozottan jelentsék ki, hogy a „Hajdúkerület nem fog szétdar ab oltatni." 1 " A hajdúkerületi küldöttség nyolc napig tartózkodott a fővárosban, s kérelmükkel felkeresték a királyt, a belügyminisztériumot s az országgyűlés befolyásos köreit. Az uralkodónál azt a választ nyerték, hogy - véleménye szerint - a „Hajdúkerület törvényhatósági állásának megszüntetése veszteség és kár lenne a Hazára nézve", a belügyminisztériumnál pedig úgy nyilatkoztak, hogy „a mennyire lehetséges és a szervezési munkálat alapelveivel nem ellen19 Hajdúnánás magatartása nem ellenséges szándékból származott, s az csupán pénzügyi megfontolásokból fakadt. E város különben aláírásokat gyűjtött a Hajdúkerület tervének pártolására. Lásd: Uo. 1873. dec. 30 31. Utalnunk kell itt arra is, hogy a városok képviselőtestülete gyakran különböző politikai csoportosulásokat rejtett magában. Ez a későbbi küzdelmek alakulása szempontjából lesz nagy jelentőségű. Vö. Ujlaky Zoltán: A Hajdúkerület és Hajdú megye képviseleti rendszere. Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. (Budapest, 1971.) 20 Uo. V. B. 471. a. 4. Hszob. jkv. 1874. jan. 3.
