Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése

is adatott a használatnak."

12 Az a tény, hogy megfelelő épület állott Hajdúböszörményben rendelkezésre, a Hajdúkerület kezében a későbbiek folyamán is nagyfontosságú fegyver maradt. Az épület elkészítése mellett fontosnak tartották kérvénnyel felkeresni az országos fórumokat is,- a Kerület az 1870. június 1-én tartott közgyűléséből felírt a képviselőházhoz, amelynek lényegét az alkotta, hogy ,,az alkotmányos köztörvényhatóságok területi épsége törvénykezési tekintetben is fenntartassák."'

! Ez az aggodalom teljes mértékben érthető is volt, hiszen a hajdúvárosok egységének ilyen jellegű megbontása veszélyes precedensként szolgálhatott volna hasonló jellegű intézkedésekre. Különösen Hajdúszoboszló sorsa keltett aggódást, hiszen a város természetes fekvésénél fogva Debrecen vonzáskörébe tartozott. Az erőfeszítés azonban nem járt sikerrel, mert az elsőfolyamodású bíróságok szervezésekor (1871 : XXXI. tc.) Hajdúszoboszlót a debreceni elsőfolyamodású törvényszékhez osztották be, s ez „újabb aggodalomba ejtette a kerület fennmaradásáért aggódó kebleket".

1

'

1 A tisztikar és a kerületi közgyűlés megpróbált ugyan ez ellen tiltakozni, de az 1871. május 1-én az országgyűléshez benyújtott folyamodvány nem érte el célját. A többi hajdúvárosban három járásbíróságot alakítottak, ezek székhelyei Hajdúböszörmény, Hajdúnánás és Hajdúhadház voltak. A közigazgatás modernizálását célzó törekvések, valamint az ország pénzügyi helyzete a kiegyezés után egyaránt a Hajdúkerület léte ellen dolgoztak. A hajdúvárosok szervezete számára megoldhatatlan problémának bizonyult az, hogy az új követelményeknek a Hajdúkerület nem tudott eleget tenni. A közigazgatás belső átszervezésével és tagolásával járó egyre fokozódó pénzügyi terheket nehezen viselte, s ennél is súlyosabbnak bizonyult kicsinysége és területi szétszakítottsága. A hat hajdúváros három egymással össze nem függő darabban feküdt. A helyzetet tovább rontotta, hogy Hajdúböszörmény nem rendelkezett azokkal a feltételekkel, melyek a térség természetes központjává avatták volna. Ekkor nem volt még vasútvonala sem, s az csak az 1880-as években épült meg.

11 A környék természetes központja Debrecen város volt, amely gazdasági és kulturális szerepén túlmenően lassanként a fontosabb hivataloknak is helyt adott."' A Hajdúkerülethez való hűségnek, mely a küzdelmes, nehéz múltban kovácsolódott össze, szükségszerűen el kellett halványulni, hiszen a hajdúvárosok szervezetéhez való tartozás immár nemhogy előnyt jelentett volna, hanem egyenesen hátrányokkal járt. Hajdúszoboszló, Vámospércs, vagy akár Hajdúhadház lakói gazdasági okok miatt Debrecenben gyakrabban megfordultak, mint a Hajdúkerület székhelyén, Hajdúböszörményben. Debrecenbe vasúton utazhattak, Hajdúböszörménybe szekérrel. 12 Barcsa János : Hajdú-Nánás város és a hajdúk történelme. (Hajdúnánás, 1900.) 254. Sillye Gábornál 40 850 forint szerepel: i. m. 101. 13 Sillye i. m. 101. 14 Uo. 15 Az első szerelvény 1884. augusztus 24-én délután 4-kor futott be a hajdúnánási végállomásra. A vasút építésének terve azonban már 1854-ben felmerült. Barcsa i. m. 297-8. 16 Debrecen ebben az időben székhelye volt egy dandárparancsnokságnak, a 39-es gyalogezred kiegészítő parancsnokságához tartozó tartalék ezredparancsnokságnak, a Károly Ferdinánd gyalogezred egyik zászlóaljának, a 16-os huszároknak. A Debrecenben székelő pénzügyigazgatóság fennhatósága a városon kívül kiterjedt a Hajdúkerületre, Bihar, Szabolcs és Kraszna vármegyékre. Debrecenben volt főposta és állami sóraktár is. Lásd Szűcs István: Szabad királyi Debreczen város történelme. I—

III. (Debrecen, 1872.) III. 1101.