Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Nyakas Miklós: Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése

Nyakas Miklós Hajdúkerület vagy Hajdú megye? Egy ősi szervezet haldoklása és megszűnése A Hajdúkerület 1848 előtt nemcsak különálló törvényhatóság volt, hanem sajátos, egyedi színezetű politikai-társadalmi szerkezettel is rendelkezett. Bár a hajdúvárosok különböző társadalmi rétegei egyaránt a maguk javára akarták megváltoztatni a kialakult viszonyokat, abban mindnyájan egyetértettek, hogy a Kerület megszüntetése és vármegyei fennhatóság alá vetése kiváltságolt helyzetük végét jelentené. Egyes szélsőséges hangadóktól eltekintve a Hajdúkerület lakói - pontosan a kiváltságolások miatt - egyaránt érdekelve voltak az ősi szervezet megvédésében.

1 A Hajdúkerület létét II. József merész reformkísérlete óta komoly veszély nem is fenyegette, hiszen feudális társadalmunk elavultságánál fogva képtelennek bizonyult a törvényhatóságok modernizálására. A Hajdúkerületnek Szabolcs vármegye ellensége volt ugyan, a császári udvar viszont - lévén önálló adóalany - pártját fogta. Az 1848-as forradalom és az áprilisi törvényalkotás a rendi kiváltságokat eltörölte, s az új helyzetnek megfelelően a Hajdúkerület szerkezete lényegében és fő vonásaiban. az általános magyar társadaloméval lett azonos. A polgári forradalom győzelmével napirendre került az ország közigazgatási átalakítása is, hiszen a feudalizmus korában kialakult törvényhatóságok nem feleltek meg a polgári követelményeknek. Belső szerkezetük ellentétes volt a népképviselet elvével és a parlamenti rendszerrel, területi elrendezésük pedig sok esetben célszerűtlennek bizonyult, s a számos, apró törvényhatóság az ország közigazgatását nagyon megdrágította. A Hajdúkerület léte szempontjából így merőben új helyzet alakult ki. Egyrészt az országos érdekek a közigazgatás átszervezését követelték, másrészt a Kerülethez való tartozás többé kiváltságolt helyzetet nem jelentett. A lakosság tehát objektíve nem volt érdekelve abban, hogy a Hajdúkerület fennhatósága alá tartozzék. Ez alól természetesen Hajdúböszörmény város lakossága kivétel, amely érthető módon ragaszkodott a székhely nyújtotta előnyökhöz; ugyanígy a kerületi tisztikar is, amely a Hajdúkerület megszüntetésében hatalmának és befolyásának a végét látta. A közigazgatás rendezését feladatának tartotta az 1848-as magyar forradalom, az abszolutizmus korának császári bürokráciája és a dualizmus korának magyar kormányzata is. A három - történelmileg lehetséges - megoldás 1 1813-ban például Hajdúböszörményből, Hajdúhadházról és Hajdúszoboszlóról Cseke István ügyvéd vezetése alatt a nemesség Szabolcs megyéhez olyan értelmű kérvényt intézett, hogy Szabolcs megye fennhatósága alá tartozzék. Lásd Sillye Gábor: A nagyméltóságú magyar királyi helytartótanácshoz hivatali alázatos jelentése a Hajdúkerület főkapitányának . . . (Debrecen, 1864.) 18-19.