Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből

s ki jelentette, hogy a Camara hivatalára soha nem fog compareálni; hanemha a törvények rendes uttyán tzitáltatik. A Ns Vármegye pedig azt irta a Camarának, hogy mint törvénytelen formájú citatoria ollyannak vétettetvén a Marjaiakra küldettetett citatoria; a mellett soha nem fogja őket kényszeríteni a Vármegye a comparitora, de még ezzel nem hagyott fel a Camara a Város háborgatásától, hanem 1726-k esztendőben ismét 26-k Martiusra Kassára tzitálta a Városiakat, melly Citatoriának tsak ugy engedelmeskedtek, mint máskor. A mikor látván a Camara, hogy a Vármegye erejével sem kénszeritheti a Városiakat a comparatiora, azt tselekeszi, hogy az akkori Váradi Comendánsnak Kittzing nevezetűnek, hogy mivel másképpen nem boldogulhatni a Camara részére a kis Marjaiakkal, fogassa el a Bírót és Nótáriust és tartsa kemény fogdában a Várban mid addig mig magokat meg nem adják; amit Kittzing el is követett. Ks : Mit tselekedett a Vármegye a fogjok ki szabadításában? Fs: Irt a Kamarának, a honnét az a válasz jött, hogy a Biró ugyan ki botsáttathatik, de ugy hogy a nótárius mellé még két öreg vagyonos emberek tétetnek árestomba, kik is mind addig ott fognak sartzoltatni mig magokat a Kamarának, mint örökös földesuruknak fel nem adják; a minthogy a Biró ki eresztetett, de Bihari Miklós nevezetű nótárius mellé árestomba tétettek Oláh István és Szántó István nevű lakosok, kik is mintedgy 9 Holnapokig nyomorgattattak, a melly idő alatt a Ns Vármegye sürgetvén a felséges Magyar Helytartó Tanátsot, s a Felséges Királyt is, s a foglyoknak szabadulásokat meg nyerte. Ks: Ezenkívül mitsoda rosszat hozott még ez az 1726 esztendő a Városra? Fs : Ezt: hogy a Váradi Püspök észre vévén a Kis Marjaiaknak meg rémittetéseket ki küldötte a maga embereit a határnak meg tizedelésére, melly erőszaknak jóllehet igyekeztek ellent állani a Marjaiak, de tsak ugyan nem állhatván ellent a PüspöV. ki küldött erejének erő hatalommal meg vétette a tizedet, melly mind ez ideig nem volt. Ks : Hát most kié a Kis Marjai tized? Fs : Ámbár attól az időtől fogva mindég nyughatatlanitotta a Város a Püspökséget, hol contradictiokkal, hol perrel, hol pedig a tized erőszakos meg nem adásával, de mind ez ideig ezt az leg igazabban egyenesen Kis Marjaiakat illető just nem lehetett vissza szerezni, ha tsak mostani munkájokat meg nem segiti az Isten az Elöljáróknak. Ks: Hogy lett vége a Camarának a K. Marjaiakkal való vetélkedésének? Fs : Ugy hogy a K. Marjaiakat a Királyi Fiscus a törvények utján meg hívta és meg hallgattatván, a K. Marjaiak processualiter absováltattak a Fiscus meghívásától, melly processus a Kiáryli Táblára apelláltatván, ottan is a K. Marjaiak a Fiscus meghívásától absolváltattak és a privilégiumok confirmáltatott, felséges VI. Károly császártól 1738-ik esztendőben, mint a confirmationalist az Archívumban meg lehet látni. Ks: Hát azólta volté valami szemben tünő háborgatása ennek a Városnak? Fs: Apro tseprő szakadatlanul érte, hanem 1772-k esztendőben az Urbáriumnak az országban lett bé hozatásakor Királyi Comissio, úgymint Andrássi István ur küldetvén ki Marjára, hogy meg vizsgálná, mitsoda fundamentumon állana ennek a Városnak szabadsága, s minden környül állásokról tudósítsa a Királyi udvart. Ez meg lévén felséges Mária Theresia is ezen Város szabadságát helyben hagyta, azon kivül mellyek már ezenn Város szabadságai közzül régen el vesztek.