Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből

Ks : Ennek a Városnak sok viszontagságait értvén mit lehet itt meg jegyezni? Fs: Ezt: hogy az Isteni kegyelmes Gondviselés még akkor is, a midőn sok jobb és erősebb lábon állani láttzott Hellyek a magok szabadságaikat el vesztették, ennek a Városnak szakadatlanul parantsolt ollyatén hűséges Elöljárókat, a kik mind annyi viszontagságok közt is ennek a Városnak fundamentumosabb szabadságait, sok jó patrónás uraiknak tanáts adások által, mind ez ideig meg tartották, s meg oltalmazták, kiknek is jó hirek méltó hogy a késő maradéknál is maradjon örök emlékezetben. Vl-k Szakasz. Mi lehet annak az oka hogy Kis Marja szabad Város, még is ennek lakosai nem boldogabbak mint más Helységbéli lakosok, kik földes uraság szolgálattyával terheltetnek. Ks: Mit lehet az embereknek szokásokról s természetekről meg jegyezni? Fs : Azt: hogy a mitsoda állapotban s rangban neveltetnek fel, még tsak nem is gondolkodnak arról, hogy magokat más jobb állapotban igyekeznék helyheztetni. Ez az oka hogy szántóvető embernek ritkán van mester ember fia; valamint a mester embernek szántóvető fia, mert kitsinységétől fogva, a mitsoda életnek nemét be szivták, annál jobbról gondolkodni sem akarnak. Ks : Itt Kis Marjában eleitől fogva mitsoda életnek nemét gyakorlottak? Fs : Ámbár magoknak mindenkor szük volt a határok, mindazonáltal hogy kevesen voltak, és hogy mindenfelé oltson kaphattak magoknak pusztát, a szántásban vetésben gyakorlottak magokat; most is pedig azt gondolván a Lakosok, hogy nints annál több s jobb életnek neme, a mi az attyaikról reájok maradott; egyedül a szántásban vetésben, s barmok tenyésztésében helyhezhetik a mostaniak is minden életbéli reménységeket. Ks : Hát ha a régiek boldogultak a szántás vetés után miért nem a mostaniak? Fs: Könnyű megmondani az okát: a nagy atyáink, a Nagy Marjai pusztát 50 Forintban is birták árendában: az atyáink pedig 500-nál többet nem fizettek érette, pedig koránt se hasogatta annyi gazda ekéje mint most, és igy edgy eke után kevés fizetésre is igen sok föld jutott. Most pedig annak a pusztának árendája 2000 Rforint, melly pusztát most sokkal több eke szántya, és így edgy eke után, a nagy fizetés mellett kevés föld jut, a melly osztán ha leg bővebben terem is, kevés hasznot ád a nagy fizetéshez hasonlítva. Az ollyan szük esztendők pedig, mint a millyenek fellyebb uralkodtak, minthogy mind a drága árenda pénzt, a melyből edgy xrt sem engednek el, ha edgy szem élet nem terem is, mind az esztendei munkát, mind a magot, mind a tseléd bért, mind pedig a reménylett hasznot örökre el vesztik, a tehetősebb famíliákat is arra az állapotra juttattyák, hogy ha széllyel néznek magok körül, alig lelnek egyebet az ide oda tartozó adósságnál. Ks: Hozz még több illyen példát elő? > Fs : A Kaszai pusztát az előtt közel 300 esztendővel, annak örökös ura a Zólyomi Ház 2000 Vforintokban zálogban vette; melly summát a közönségesből le tévén, annak interessére ingyen birták közel másfélszáz esztendeig; a mig a Dittristein házra szállott a Zólyomi jószág. Azután is pedig örömmel lehetett a barázdába fütyörézgetni, mert 200 Rforintnál többre nem ment az árendája, és igy munkája után mindenkor nagy hasznot lehetett reményleni a kevés fizetésre; de ki halván Dittristein ur, s más atyafiakra szálván a puszta, mindgyárt 600 s több Rforintokra ment az árenda. Ezekből az öszve hasonlitá-