Dankó Imre szerk.: A hajdúk a magyar történelemben III. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 28. Debrecen, 1975)

Takács Béla: Egy XVIII. századi kézirat Kismarja történetéből

1675-ben felséges Apaffy Mihály fejedelemtől. 5-o.j 1691-ben felséges I-ső Leopold császárra szálván az Erdélyi fejedelmekről, Erdély Országának és ahoz tartozó részeknek igazgatása, ugyan akkor az Erdélyi fejdelemeknek minden különös és közönséges adományokat és azok között Kis Marja Privilégiumát is confirmálta. V-ik Szakasz. Minemű változásoknak volt kitéve ez a Város a maga szabadságáért. Ks: Hány esztendőkig virágzott ennek a Városnak csendessége? Fs : Minden meg háborittatás nélkül élt a maga szabadságaival 1606-ik esztendőtől fogva egész 1700-k esztendeig, a mig t. i. a fejedelmekről a császárokra szállott ennek a résznek is kormányzása. Ks: Ki kezdette leg elsőbben meg háboritani ezt a Várost? Fs: 1700-k esztendőben az akkori volt Váradi Püspök a maga hatalma alá igyekezett szoritani, és ezt a Várost püspöki jószággá szándékozott tenni. De akkor ugy szabadult meg ettől a Város, hogy Pozsonyban, az akkor Elöljárók közzül követek küldettek, az akkori Palatinus Eszterházi Pálhoz, a ki is olly oltalmazó parantsolattal botsátotta haza a követeket, hogy az ellen pisszenni se mert a Váradi Püspök, hanem a tett bosszúságot magában tartván, más időre várakozott. Ez után pedig 1712 esztendőben edgy Vajnok Pál nevü Camara tisztye kötött a Városba, ki is Cameralis hatalom alá szándékozott szoritani a Városiakat; e végre executorokat küldött a Városiakra: de mivel az executorok a Várost a magok fel adásokra nem kénszerithették, ez okon Vajnok Pál el adta a Várost a Szepesi Káptalannak, azzal vádolván, hogy semmi földes ura nem lévén, s valami haszontalan Privilégiumban bizakodván, nem akarják magokat fel adni a Camarának. A melly vádjára Vajnok Pálnak meg tudván a Camara azt, hogy ez a Város a nem régenében hozattatott Palatinusi oltalomban vetette bizodalmát, meg szűnt bántani a Várost szinte 1722-ik esztendeig. A mikor a Camara, az akkori Váradi Harmintzadoshoz Thornai Jánoshoz és Cameralis Gondviselőhöz Kerekes Jánoshoz ollyan parantsolatot ád, hogy a Várost szorítsák, s kényszerítsék a magok szabados jussának meg mutatására. De a Városiak tsak ugy fogadták ezt a parantsolatot, mint amelly őket nem kötelezte s ezen az okon fel se igen vették s nem engedelmeskedtek néki. Amellyből a lett, hogy 1724-k esztendőben irt a Szepesi Camara Bihar Vármeygének hogy a maga Vitze Ispánnyát küldje ki arra a végre, hogy Thornai Jánosnak, Kerekes Jeremiás és Királyi Fiscus Simoni János uraknak jelenlétében, a Kis Marjaiak a magok szabados jussuknak meg mutatására hivja meg. Minthogy pedig kételkedett abban, hogy a Városiak fognak-é engedelmeskedni ezen meg hivásnak vagy sem, tehát irt ezen dologról felséges Vl-ik Károly császárhoz is minden környül állásokkal egybe; azzal vádolván a Marjaiakat, hogy már adtak is Taxát a Camarának, még is továbra engedelmeskedni nem akarnánk. A melly vádnak az a sikere lett, hogy Károly császár is irt Bihar Vármegyének, hogy Marját a maga igazsága productiojára kénszerittse. De a Marjaiak, a Királyi parantsolatnak azon tzikkelye ellen, hogy ők valaha a Szepesi Camarának valami adót fizettek volna a Ns Vármegye előtt protestáltak. Ks : Ugyan ezen 1724-k esztendőben hogy nyugtalanította a Szepesi Camara a Várost? Fs : így: hogy Bihar Vármegyének ir az eránt, hogy az Kis Marjának küldött citátoriát meg küldvén intse meg, hogy azon 1724-k esztendei 22-ik Novembernek, meg jelennyenek a magok szabados jussaiknak meg mutatására. De a Város a Camarának azon parantsolottya ellen protestált a Vármegye előtt,